Már az új békéscsabai bázison nevelne ki olimpikont Gyáni János – podcasttal

– Pontosan hol tartanak most a terem felújítási munkálataival?
– Elértük azt az állapotot, hogy már nagyon közel van az az időpont, amikor beköltözhetünk a Kazinczy utca 6. szám alatt található judo akadémiára. A festési munkák befejeződtek, a napokban zajlanak majd a burkolások és a tatamik lerakása, azután pedig már csak a díszítések maradnak hátra. Nagy feladatot jelentett ez számunkra, hiszen sok volt az utánajárás és mindenféle nehézségeket kellett megoldanunk, mire elértünk idáig.

– A Békés Megyei Kano Judo SE dzsúdósai hol és milyen körülmények között edzettek az elmúlt negyedszázadban?
– Soha nem siránkoztunk a körülményeken. Az egyesület először rövid ideig a Kemény Gábor szakközépiskolában bérelte tornatermet, ahol minden edzésen le-, majd össze kellett pakolni a darabonként mintegy húsz kilót nyomó kétszáz tatamit. Ezután az önkormányzat és a vagyonkezelő jóvoltából megkaptuk a városi sportcsarnok egyik büféjéből kialakított nagyjából száz négyzetméteres termet, ami oszlopokkal és radiátorokkal tűzdelt volt. Mindig attól rettegtem, hogy ne történjen sérülés, komolyabb szerencsére nem fordult elő. A dzsúdószőnyeg hatvannégy négyzetméteres, amelyen egy pár küzd, akkor érzékelhető, hogy száz négyzetméter mekkora is valójában. Százötven, kétszáz négyzetméternyi akadálymentes terület az, ahol a mi sportunkat tisztességesen tudjuk űzni. A sportcsarnok felújítása után nem akartunk ott maradni, így kerültünk szintén a város jóvoltából a körülbelül negyven négyzetméteres Petőfi utcai terembe, ahol a nyolcvannégy gyerekkel csak nagy beosztással dolgozhattunk. Most már azonban látjuk az alagút végét.

– Mikor derült ki, hogy végre saját, a huszonegyedik századnak megfelelő környezetet biztosító terem birtokába kerülhetnek?
– A valamikor bizományi áruháznak, aztán szerelvényboltnak is helyet adó épület – ami egy lakótelep közepén, nagyon jó helyen fekszik – kívül-belül nagyon lepusztult állapotban volt, mindent újjá kellett varázsolni. Felvettem a kapcsolatot a várossal, de az épület akkor már árverezés alatt állt, amit végül a hazai judó szövetségen keresztül a Nemzeti Sportközpont vásárolt meg. A felújítás viszont nem kezdődött el, de én ragaszkodtam az épülethez, végül a Nemzeti Sportközpont a rendelkezésünkre bocsátotta úgy, hogy szponzorok által mi újítjuk fel. A sok felajánlás közül említhetem az egyik régi dzsúdósunkat, Bozó Andrást, akinek a cége végzi a munkálatokat, és mások, így a Galéria Invest, vagy Hégely Sándor, de a Magyar Judo Szövetség is rengeteget segített, ennek köszönhetően a célra negyven millió forintot sikerült biztosítani.

– A majdani beköltözéssel nemcsak a gyerekeknek, hanem a klub vezetőjének, edzőjének, Gyáni Jánosnak is nagy álma valósul meg…
– Csodálatos álom válhat valóra, olyan ez, mint amikor egy fuldokló levegőhöz jut. Nagyon szeretném megélni, hogy miként tudunk majd olyan körülmények között tisztességesen minőségi szakmai munkát végezni, ami a mai dzsúdóban szinten tart minket. Így is szépen tartjuk az egyesületet, az országos rangsorban százhatvannégy klub közül a nyolcadik-tizedik hely környékén szerepelünk, de az elit tizenötben mindig benne vagyunk, amit az előzmények ismeretében nagy sikernek tartok. Bízom benne, hogy az új helyen majd tudunk olyan légkört teremteni, hogy még jobban a nemzetközi szint felé vigyem a csapatomat. Háromszoros olimpikon vagyok, minden álmom, hogy a csapatomból legyen egy olyan valaki, aki eljut az olimpiára. Nem feltétlenül csak az a cél tehát, hogy magyar bajnokaink legyenek, persze ez az első lépcsőfok. Igaz, nem az én nevelésem, de volt már egy olimpikonunk Özbas Szofi személyében, aki engem választott. Példakép volt a többieknek is, aki ki is jutott a tokiói olimpiára. Szentandrászki Gréta, Sóczó Rebeka, Csikós László, Gyáni Amanda, Kiss Huba személyében sok olyan tehetséget sorolhatok fel, akiknek lehet esélye. Jelenleg öt A válogatottal rendelkezünk. Az eddigi teremproblémáink miatt sajnos nem tudtam annyi gyereket toborozni, akik a megfelelő létszámú utánpótlást biztosítanák. Megértem a szülőket, akik látva a körülményeket, azt mondják: „Majd jövünk!” aztán mégsem. Még van annyi időm, hogy felépítsek egy nagyon jó csapatot fiatal edzőkkel.

– Mekkora lesz a küzdőtér?
– Négyszáz négyzetméteres az épület, a küzdőtér ennek a fele, melyen egyszerre negyven-ötvenen is edzhetnek. A konditerem körülbelül százhúsz négyzetméteres lesz. Külön öltöző, tusoló és mellékhelyiségek lesznek a lányoknak és a fiúknak.

– A terem arra is alkalmas lesz, hogy más egyesületek versenyzőit is vendégül lássák?
– Már megbeszéltem az edzőkollégáimmal, hogy a környező nagyobb városok, így Szolnok, Debrecen, Szeged és Kecskemét egyesületeinek legjobb dzsúdósait majd keddenként és csütörtökönként áthozzák, de továbbra is átjárnak majd Gyomaendrődről a Bushido SE testvéregyesületünk versenyzői, miként egy aradi, főleg lányokból álló csapat is.

– Mikor lesz az átadás időpontja?
– A munkálatoktól függ, nagyon remélem, hogy karácsonyra befejeződnek. Még nincs pontosan letisztázva, hogy az energiaköltségeket milyen formában fizetjük, így lehet, hogy csak januárban költözünk be. Úgy tervezem, hogy keddenként és csütörtökön befűtünk, akkor csinálunk egy nagy edzést, a kisebb tréningeket pedig még a mostani helyünkön tartanánk meg, majd tavasszal meg teljesen átköltözünk.