2023.06.09. 12:56
Aki betartja Jordanov Zoltán programját, az előrelép
Több mint húsz évig dolgozott edzőként külföldön, előbb Nagy Britanniában, ahol a női csapattal kint volt a Sydney-i, majd az athéni olimpián. Svájcban – ahol 2016-ban az év edzőjének választották – előbb Ariella Kaeslinnel volt sikeres, akivel kint volt a pekingi olimpián, majd Giulia Steingruberel, aki egyéniben két Eb-aranyat is nyert, Rióban pedig bronzérmes lett. 2017-ben tért haza Magyarországra és azóta a magyar szövetség utánpótlás szakmai igazgatója.
„Szeretném a szülőket is biztatni, hogy mindenképpen hozzák be a terembe a gyerekeket.”
– Az Angliában és a Svájcban alkalmazott módszereket mennyire tudta áthelyezni a magyar viszonyokra? – kérdeztük a Torna Club Békéscsaba bemutató órájára meghívott szakembert.
– Amikor hazajöttem, egy másik funkciót, a sportszakmai igazgatóit töltöttem be. Inkább irányt és programokat adok a kluboknak és az edzőknek, itt Békéscsabán is ugyanerről van szó. Azt általam alkotott versenyrendszer szerint dolgoznak itt is. Amikor itt vagyok, inkább módszertani segítséget, bizonyos elemek oktatását, metodikát adok a kollégáknak. Meg persze biztatom is őket, szeretném látni, hogy ők is az élsport irányába induljanak. Ahhoz, hogy élsportolók nőjenek ki egy klubból, nagyon fontos egy nagy bázis.
– Amikor hat évvel ezelőtt hazaérkezett Svájcból, látta itthon a hiányosságokat. Folyamatos fizikai teszteket szorgalmazott, ezek a célok megvalósultak?
– Csak részben. A program megvan, de az a gondom, hogy nem nagyon tartják be a kollégák. Aki azonban betartja, az előrelép, aki pedig a régi módszer szerint akar dolgozni, lemarad. Azért úgy érzem, hogy egyre jobban elfogadják, egyre inkább beleállnak és bízom benne, hogy ez eredményt is fog hozni.
– Korábban nem múlt el világverseny, hogy ne legyen a magyar válogatott keretben békéscsabai tornásznő. Most nehezebb időszakát éli a klub. Milyen esélyei vannak a műhelynek?
– Akkor lesz esélye, ha minél több gyereket meg tud mozgatni. Szeretném a szülőket is biztatni, hogy mindenképpen hozzák be a terembe a gyerekeket. Ha nem is akarnak éltornászt faragni belőlük, a tornában olyan alapokat kapnak, hogy bárhová is mennek tovább, hatalmas előnyökkel indulnak. Akik tehetségesek és fennakadnak a hálón, azok közül fel lehet nevelni válogatott szintű tornászt, ahogy korábban oly sokan jutottak el ilyen szintre Békéscsabán is. A klubnál az lenne a feladat, hogy újra építse magát, alulról, óvodáskortól kezdve, de ehhez az is kell, hogy korosztályonként legyen megfelelő létszámú gyerek. Nyitva kell hagyni azonban az ajtót azoknak is, akikből nem lesz válogatott tornász. Fontos azonban, hogy járjanak be a rekreációs tornára és szeressék meg a sportágat, mert lehet, hogy benne maradnak, akár pontozóként, vagy edzőként.
