Tíz éve alakult a csabai Forgórózsa hagyományőrző kör – podcasttal

Bogárné Szőke Erika gyermekkora óta hímez, a Meseházi Forgórózsa Hagyományőrző Kört 2013-ban alapította. A tagok azóta számtalan sikert zsebeltek be, tíz tartalmas esztendő munkáiból nyithattak tárlatot Békéscsabán.  

Minden elkészített darabnak mondanivalója van

– Mindegyik elkészített, kiállított darabnak mondanivalója van, elsősorban lakástextileken és viseleteken keresztül üzennek a jelentéssel bíró motívumok. Gyakori az életfa szimbóluma is, ami az ember teljes létét, hovatartozását jelöli. A hímzések elkészítése időigényes, a nagyobb asztalterítőknél például több hónapot is igénybe vehet a munka. Ahogy az idő múlik, úgy bontakoznak ki a motívumok, úgy lesz az alkotó öröme is egyre nagyobb – ecsetelte a népi iparművész. A Forgórózsa tagjai a komádi, a matyó, a rábaközi, az erdélyi hímzés mellett a békéscsabai, Békés vármegyei forrásanyagot is szem előtt tartják.

A helyi értékek fontosak számukra

– A helyi értékek fontosak nekünk, az intézménynek, ahol működünk, és fontosak a városnak is. Bízunk abban, hogy a fogékonyabbak értékelik a kezeink közül kikerülő csodákat. A békéscsabai hagyaték nagyon gazdag, a Munkácsy múzeum őriz sok-sok kézimunkát, de a népművészeti egyesületnél, a különféle klubházakban és magángyűjteményekben is fellelhetők a tiszta források. Az a vágyunk, hogy hűek legyünk a hagyományokhoz, közben pedig igazodjunk a mai igényekhez is, modern alapanyagokat, fonalakat használjunk. Mindig természetes anyagokkal dolgozunk, figyelünk arra, mit látnak szívesen otthonaikban a mai fiatalok. Az alkotásaink kedvességet, melegséget, árasztanak, jó közöttük lenni – részletezte Bogárné Szőke Erika, aki az alapoktól a felsőfokig minden iskolát elvégzett, de kellett néhány év, hogy bátorságot gyűjtsön és alkotócsoportot vállaljon. 

– A gondolat és a lehetőség 2013-ra érett meg, akkor alakult meg a Forgórózsa alkotócsoport Mezőberényben, Lőkösházán és Békéscsabán. Előtte a Rozmaring szakkör tagjaként tevékenykedtem, már ott is voltak önálló tervezésű alkotásaim. A Forgórózsában arra törekszem, hogy ország-világ előtt bemutatkozzunk. Figyelem a pályázati lehetőségeket, ezekre készítem fel a csoportjaimat. Békéscsabán minden második évben részt veszünk a Textilfesztiválon, Mezőkövesdre háromévente járunk a Kis Jankó Bori hímzőpályázat kapcsán. A Százrózsásra Matyóföld hímzéseivel készülünk, Berettyóújfaluban a Kitesszük a szűrét pályázatnak van nagy hagyománya.  A legkedvesebb számunkra a szűcshímzés, de szűrhímzéssel is próbálkoztunk már. Miskolcra a Virágzó Népművészet program miatt utazunk rendszeresen. Komádiban évente rendezik az Élő Népművészet kiállítást, ahol minden népművészeti ág képviselteti magát, az esztendő legszebb, legsikeresebb munkáit lehet megtekinteni. Itt 2021-ben aranyoklevelesek lettünk, amire nagyon büszke vagyok; több mint kétszáz alkotással jelentünk meg a Hagyományok Házában. Roppant nagy segítség a Csoóri Sándor pályázat is, ennek köszönhetően jutottunk el más tájak múzeumaiba, konferenciákra, szakmai utakra. Gyűjthettünk, tapasztalhattunk Felvidéken, Erdélyben. Megfelelő alapanyagokat szerezhetünk be, előadásokat hallgathatunk meg – részletezte a népi iparművész.

A Nemzeti Színház nagyfüggönyén is dolgoztak

Bogárné Szőke Erika hozzáfűzte, nemrégiben megkereste Kustán Melinda textiltervező iparművész, aki a Nemzeti Színház nagyfüggönyét készíti el óriási bársonyra, a Kárpát-medence hatvan tájegységét megjelenítve. A függöny egy életfa-erdőt ábrázol, a törzsét a tarsolylemez elemeiből tervezte meg, a lombkoronáját adják a tájegységek. Az iparművész néhány tanítványával ebben a munkában vett részt. 

– Nagy kihívás volt, nehéznek tűnt az óriási anyagra dolgozni, de amikor a kezembe került, annyira inspirált, hogy szinte alig tudtam abbahagyni a munkát. A Felvidéki, Mátyusföldi tájegységet hímeztem rá, összesen 287 órában. Várom az ünneplés pillanatát a Nemzeti Színház megnyitó ünnepségén – mondta.

Bogárné Szőke Erika bepillantást engedett a forgórózsás hétköznapokba is, ahol októbertől május végéig tart egy szakmai év. 

– Minden szerdán több órát együtt töltünk a huszonkét taggal. Várjuk nagyon a fiatalokat, a kezdőket is. Gyermeknapon, a szüreti mulatságon is bemutatkozunk; a kisebbek tűbe fűznek, az egyszerűbb lánc-, szár- és laposöltést is kipróbálhatják – sorolta.

A modern hímzéssel kapcsolatban kiemelte, jó, ha tű kerül a kezekbe, a modern is lehet szép, ha ízléses. Találkozhat az alkotókedv és a szépség, kiteljesedhet az, amit a kultúránk rejt, el lehet jutni a népművészet irányába. 

Szerencsés géneket örökölt

Bogárné Szőke Erika 1960-ban született Kondoroson. Szülei Hunyán éltek, szeretetteljes környezetbe csöppent. Szerencsés géneket örökölt, családjában a kézimunka minden formája jelen volt. Csorváson járt általános iskolába, Békéscsabán, a Közgében érettségizett. Pedagógus szeretett volna lenni, végül közigazgatási pályára ment. A művészet sokáig búvópatakként élt benne; fiatalon még családalapítás és otthonteremtés kötötte le energiáit. Négy felnőtt gyermeke van, két fiú és két lány. Szerteágazó az érdeklődési köre, tehetsége révén úgy érzi, kötelessége is foglalkozni a művészettel.  Vallja, hogy az embereknek szüksége van a gondolkodásra, kreativitásra, alkotásra.

Podcast-csatornánkat az Apple-termékeiden bárhova magaddal viheted. Kövess minket ott, vagy a Spotify-on!