Tóth B. István Görögországba is elkísérte a válogatottunkat

A megyeszerte ismert mutatványos a nyári szezon befejeztével párhuzamosan döntött úgy, hogy a helyszínen szorít a magyar válogatottnak a görögök elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen.

– Egy bajai ismerősömmel, barátommal vágtunk neki az útnak, a menetrend szerint közlekedő autóbusszal – ecsetelte. – Szegeden váltottam jegyet a buszra szerdán reggel 7 órai indulással, amiről Belgrádban kellett átszállnunk egy másik, Athén irányába közlekedő járműre. A buszon telt ház volt, mindenféle náció összejött, arabok, szerbek, görögök, mi összesen négyen voltunk magyarok.

Tóth B. István elmondta, hogy különösebb gond nem akadt az utazással, még valamennyit aludni is tudtak, s csütörtökön délelőtt 11 órakor kissé fáradtan érkeztek meg Athénba.

– Egy kedvező áron elérhető, belvárosi hotelben foglaltunk szállást. Egy éjszaka mindössze 10 euróba került, s a szobák teljesen rendben is voltak – osztotta meg tapasztalatait lapunkkal. – Ami viszont rendkívül zavaró volt, hogy a környező utcában rengeteg arab volt. A hotel portása lebeszélt arról, hogy lefotózzam őket, ahogy attól is óvva intett minket, hogy éjszaka közéjük merészkedjünk. Nem mondom, hogy nem értettük a figyelmeztetését.

Mint elárulta, ettől eltekintve kellemesen telt az idő, számos magyar foglalt szállást ugyanabban a hotelben, mint ők, illetve a környező szállásokon is sok hazánk fia időzött a meccs előtt. Tóth B. István és barátja a hosszú utazás dacára még aznap városnézésre indult egy nyitott busszal.

– Felkerestük a nevezetességeket, de aznap az Akropoliszra nem tudtunk felmenni, mert sztrájk volt. Így csütörtökön nem láthattuk ezt a különleges történelmi helyet – folytatta az elbeszélést. – Némi délutáni pihenés után pedig, már este két magyar sráccal közösen ellátogattunk a kikötővárosba, Pireuszba. Mit mondjak, egészen elképesztő élmény volt a hajóóriások között sétálni. Több órát eltöltöttünk itt. Hajnali fél kettő múlt, amikor visszakeveredtünk a szállodába. Pihentünk valamennyit, majd reggel újra nekiveselkedtünk, hogy felkeressük az Akropoliszt. Bár hosszú tíz percekig kellett sorba állnunk jegyért, de megérte. A látvány semmihez sem hasonlítható.

Délután háromkor egy rövid időre visszamentek a szállásra, majd indultak a magyar szurkolótábor gyülekezőhelyéhez, az olimpiai szállodához.

– Remek érzés volt látni, mennyi magyar összejött, hogy a helyszínen buzdítsa a csapatot – tette hozzá István. – Rengeteg régi ismerőssel találkoztam, akikkel például együtt szurkoltunk korábban Andorrában vagy Svájcban is a válogatott mérkőzésein. Viszonylag gyorsan bejutottunk az olimpiai stadionba, ahol az első megdöbbenés ekkor ért minket, hiszen rajtunk kívül még senki nem volt a nézőtéren. Később sem lett óriási tömeg, viszont mi igyekeztünk végig hallatni a hangunkat, pluszt adni a csapatnak. Úgy láttam, hogy a válogatott összeszedetten, jól küzdött, sajnos, a gól viszont hiányzott a játékunkból. A hazaiak pedig szinte az egyetlen helyzetüket gólra váltották. Kár a vereségért, de örülök, hogy ott lehettem.

Jól sikerült napok voltak

Tóth B. István elmondta, jól érezték magukat Athénban.

– Az árak kedvezőek, egyedül talán az Akropolisznál szívtuk a fogunkat egy kicsit, ahol három deci narancsléért képesek voltak 4,5 eurót elkérni – fogalmazott. – Az emberek szinte kivétel nélkül barátságosak, kedvesek voltak. Talán azt sajnálom egyedül, hogy a most hétfői meccsre, Észtországba nem tarthattunk a csapattal, hogy ott is szurkoljunk a válogatottnak. Tóth B. István egyébként vasárnap a hajnali órákban érkezett meg Szegedre.