Túzokot számoltak a nemzeti park tájain

A nemzeti park beszámolójából kiderült, hogy hazánk túzokállományának legjelentősebb része Dévaványa térségében él. A mostani számláláskor összesen 539 példányt találtak, melyek közül 248 volt a kakas, 291 a tojó. A számlálás ezúttal könnyűnek bizonyult, mivel a madarak a telelés óta nem széledtek még szét, tehát nagyobb csapatokban mozogtak. Találkoztak például 86 példányos kakascsapattal, és 63 egyedből álló tyúkcsapattal is.

Felhívták a figyelmet arra, hogy a Dévaványai-Ecsegi pusztákon április 1-től idén is szerveznek gyalogos túzoklest, illetve gépkocsis szakvezetést, melynek keretében a túzokdürgést is megfigyelhetik az érdeklődők.

Ismertették: a Kis-Sárréten két egymással laza kapcsolatban lévő túzokállományt különíttek el. Az egyik a Mezőgyán - Zsadány - Nagyszalonta térségében, a másik a Vésztő környékén élő. A napokban lezajlott szinkronszámlálás a vártnál jobb eredményt hozott, különösen az előbbi helyen. Mezőgyánban ugyanis összesen 46 példányt számoltak, amelyből 12 kakas és 34 tojó volt. Külön öröm számukra, hogy a tojók között felbukkant az a példány, melyet két évvel ezelőtt éppen itt láttak el műholdas jeladóval. Nagyszalonta környékén négy kakast figyeltek meg a partiumi kollégáik, ez így összesen 50 példány, ami az elmúlt évek legjobb tavaszi eredménye. A másik élőhelyen, Vésztő környékén 12 kakast és 21 tojót sikerült megfigyelni. Ezen kívül Kisnyék határában három tojó bukkant fel. A Kis-Sárréten tehát összesen 86 túzok tartózkodott a március végi számláláskor.  

Végül megtudtuk, hogy a Csanádi pusztákon él a Körös-Maros Nemzeti Park legelszigeteltebb önálló túzokállománya, melynek megóvása kiemelt feladat. A tavaszi túzokszinkron időpontjára a telelő túzokcsapat már feloszlott és nem is a megszokott területükön tartózkodtak a madarak, így nagyobb kihívást jelentett a számlálás. Végül összesen 16 példányt észleltek a szinkronszámlálás ideje alatt, bár az előzetes felmérések alapján tudjuk, hogy legalább 29 túzok él jelenleg a térségben.