Időutazásra hívtak Gyula színházi életében - galériával

Horváth-Nagy Adrienn a helyi színháztörténet kapcsán kiemelte, a gyulai uradalmat birtokló Harruckern család káplánja, Antonius Hueber írt, Harruckern Ferencné Dirling Antónia névnapjának tiszteletére, Parasztlakodalom címmel vígjátékot, melyet 1746. június 13-án mutattak be a kastélyban.

– Ez volt az első magyarországi kastélybeli színházi előadás. A Wenckheim grófi család idején, a tűzvész után újjáépített kastélyban már egy tágas terem állt rendelkezésre a színi előadások számára. 1818 és 1845 között évenként rendeztek előadásokat a főúri rezidenciában a grófi család tagjai, valamint környezetük közreműködésével – tette hozzá a szakember.

– Ehhez kapcsolódóan fennmaradt egy egyedülálló színháztörténeti relikvia, egy színházi jegyzőkönyv, ami gyűjteménye volt mindazon színdarabnak, amit 1818-tól itt előadtak. A színlapokon gyakran találkozunk Erkel Ferenc nagyapjának és édesapjának nevével, akik mindketten kitűnő zenészek voltak. A gyermek Erkel Ferenc feltehetően a gyulai kastély falai között kaphatta első színházi benyomásait.

Az 1904 óta használaton kívüli téglavár helyreállítási munkálatai 1953-ban kezdődtek meg, és 1961-ben fejeződtek be. A műemlék megmentésén túl a vár további hasznosítása volt napirenden, amelyre a város vezetősége Miszlay István, a békéscsabai Jókai színház igazgatójának ötlete nyomán talált megoldást. Miszlayt Nyugat-Európa nagyvárosaiban és Dubrovnikban tett látogatásai arra inspirálták, hogy Gyulán is szervezzenek szabadtéri játékokat, mégpedig a történelmi emlékekben gazdag várban. 1963 őszén nyújtotta át első beadványát a döntéshozóknak, 1964 tavaszán elkészült a színpad és a nézőtér, júliusban pedig megszólalhatott az előadásra invitáló kürtszó a várfalon Erkel Ferenc „Hazám, hazám” című áriájával.

A megnyitó szezon műsorául Victor Hugo romantikus drámáját, az Hernanit adták elő. Az első évtizedben az épített környezet határozta meg a színdarabok stílusát, a várfal egyfajta természetes közeget adott a történelmi drámákhoz, melyek zömét Miszlay rendezte, aki a magyar dráma otthonává kívánta tenni a gyulai színházat.

– Számára is fontos volt a magyar dráma ügye, ezért szorgalmazta a hazai és határon túli kortárs szerzők által írott, új történelmi drámák bemutatását – folytatta a gondolatot.

– Ehhez az időszakhoz köthetjük az azóta legendássá vált 1978-as előadást, Székely János akkor új művét, a Caligula helytartóját, amit Harag György, a kolozsvári Magyar Színház főrendezője állított színre, Sík Ferenc koreográfusi segítségével. A darabot azóta a magyar klasszikusok között tartják számon.