Kiállítást is nyitottak a megújult geszti templomban

A református templom előtt lebontották az utcafronti kerítést, ezzel teljesen kinyitották, majd meg is újították a teret, sétányt alakítottak ki padokkal, szemetesekkel. A tér közepén immár hófehérben ragyog az istenháza annak felújítását követően.

A tetőtől a padokig rendbe tették az istenházát

Kovács László, a Mezőgyáni Református Missziói Egyházközség Geszten helyettesítő lelkésze sorolta, hogy milyen munkálatok zajlottak. Többek között megerősítették a tetőszerkezetet, korszerűsítették a fedést. Azért, hogy megakadályozzák a falak vizesedését, speciális, modern technikát vetettek be a kivitelezők. Megújították a villamos hálózatot is.

Teljes körű restaurálási munkák folytak a fa részek, így a padok esetében, azokhoz úgy nyúltak hozzá a szakemberek, hogy érzékelhető legyen, mennyire korosak. A padok egy része fűthetővé vált, illetve a harang vezérlését is fejlesztették, immár előre be lehet programozni a megszólalásuk pillanatát. Új templomi garnitúrát szereznének még be, erre gyűjtik most az adományokat.

Kálvin János is helyet foglalt a kiállításon

A magtárban egy kiállítóteret alakítottak ki, ahol helyet kapott viaszbábuként Kálvin János, illetve a tablókon keresztül megismerhető a templom története és az, hogy az országnak két miniszterelnököt adó Tisza család milyen jelentős szerepet töltött be az egyházközség életében. A régi, mostani beruházás során lecserélt óraszerkezet is a tárlat része, mellette pedig évszámok olvashatók: 1241-ben pusztult el Geszt első temploma, 1401-ben említették először a geszti Szent Miklós templomot, 1745-ben újították meg a falait, 1826-ban nyerte el az istenháza a mai, végleges formát, és idén átadták a felújított református templomot.

Geszt első temploma még az Árpád-korban épült, a hagyomány szerint fából ácsolt egyházat a tatárok gyújtották fel. A falu mai templomának közvetlen elődje vélhetően az ezt követően emelt épület lehetett. A mai építmény tehát magában foglalja az előd falait, amely a környékbeli középkori társainál jóval nagyobb lehetett. A feltételezhetően 13. században épült, majd átépített téglafalú templom a 16. század közepétől a református hitre áttért lakosságot is kiszolgálta. A 30 méter magas harangtorony a korábban fából készült helyett 1775-76-ban épült, erre az engedélyt özvegy Tisza Lászlóné közvetlenül Mária Terézia királynőtől kapta. Rá pár évre nagyobb átalakítás történt. 1817-re kiderült, hogy a templom kicsi, a megnagyobbítása 1826-ban valósult meg.

A súlyos aszályra emlékeztet a magtár

Hogy miként került magtár az istenházába? Az előcsarnokban, az úgynevezett portikuszban kialakított magtár, valamint a beépített, különleges szuszékok – gabona- és liszttartó ácsolt ládák – a 19. században az országot rendszeresen sújtó aszályok emlékét őrzik. A legsúlyosabb, 1863-as szárazság nyomán kialakuló éhínséget tapasztalva Geszten egyházi takarékmagtárt alapítottak. Részben az egyház szükségleteit kívánták ezzel biztosítani, részben segítséget nyújtottak a rászorulóknak. A célra tervezett, külön magtár végül nem valósult meg, ezért alakították át a templom portikuszát ideiglenesen, ennek emlékét őrzik a beépített faszerkezetek.

Tisza Kálmán az otthon vidékének egyházi ügyeit apja, Tisza Lajos halála után vette át. Volt idő, amikor az öt magyar református egyházkerület közül egyszerre háromban volt főgondnok a három Tisza testvér, László, Kálmán és Lajos. Tisza Kálmán miniszterelnökként a parlament 1880-as ülésén úgy vallott magáról: „Én nem protestáns képviselő, de protestáns ember vagyok” – olvasható az egyik tablón. Ez a fajta elkötelezettség jellemezte a családot, amely a geszti mellett számos református közösség és templom anyagi, erkölcsi támogatásában öltött testet. Gróf Tisza István pedig nem sajnálta a fáradtságot az egészen apró egyházi ügyekben való részvételtől sem.