Érdekes gyulai életutakat tárnak fel a kötetben

Scherer Ferenc nagyon ismert Gyula életében, hiszen ő írta meg a város monográfiáját 1938-ban. Munkája olyan jól sikerült, hogy a mai napig hivatkoznak rá – nyilatkozta hírportálunknak dr. Erdész Ádám, a megyei levéltár nyugalmazott igazgatója. A szakember hozzátette, a kötet jelentőségét jól jelzi, hogy 1989-ben megjelent egy reprint kiadása, amelynek utószavában Szabó Ferenc, a megyei levéltár korábbi igazgatója hivatkozott Scherer Ferenc memoárjára. Néhány évvel ezelőtt dr. Erdész Ádám megkereste az azóta elhunyt Szabó Ferencet, aki átadta neki a memoár másolatát. Innentől igazi történelmi nyomozómunka kezdődött, a visszaemlékezésben ugyanis Scherer Ferenc utalt arra, hogy édesapjának, Scherer Benedeknek is van egy memoárja. A szakember következő útja így ifj. Scherer Ferenchez vezetett, aki valamennyi korabeli dokumentumot, ekképpen ezt is a levéltár rendelkezésére bocsátotta. 

– A két memoár nagyon izgalmas képet fest a korszakról – folytatta a gondolatot dr. Erdész Ádám. – Scherer Benedek fia kérésére 1954-ben jegyezte le visszaemlékezését, amikor már betöltötte a 90. évét.

Az általa megírt történet még a jobbágyfelszabadítás előtt, az 1840-es években kezdődött, és a szocializmus első időszakában fejeződött be. Benedek egyébként jómódú bánáti német gazdacsaládban született, édesapját azonban nagyon korán elveszítette egy tűzvész miatt, és tizenéves volt, amikor édesanyja is meghalt. Ő mindig is tanító szeretett volna lenni, de az örökségét kezelő gyámja ezt nem támogatta, iparosnak szánta, és nem is adott pénzt ehhez.

– A fiatalember azonban makacs volt, és elvégezte az Aradi Tanítóképzőt. Nagyon érdekes adalék, hogy egy alkalommal diáktársaival egy különleges játékba kezdtek, és azt jósolták meg, hogy kinek miként alakul majd a sorsa. Amikor arról volt szó, hogy ki viszi majd a legkevesebbre, és ki hal meg legkorábban, akkor szegényesebb körülményei miatt szinte mindenki őt jelölte.

Saját maga is reálisnak tartotta ezt a jövőképet, ehhez képest ő élt legtovább, 1862-től 1956-ig, és nagyon sokra vitte. Amellett, hogy Gyulán lett sikeres tanító, majd a helyi takarékpénztár és harisnyagyár vezetőjévé és a város egyik legnagyobb adófizetőjévé vált. Egy igazi self-made man, önmegvalósító ember képe bontakozik ki előttünk az egyébként is rendkívül színes, élvezetes stílusban megírt memoárból. 

A második visszaemlékezés szerzője, Scherer Ferenc az édesapja által is épített polgári világban kezdte életét. A kolozsvári egyetemen szerzett történelem–földrajz szakos diplomát, tanárnak és történésznek készült, ígéretes karrier elé nézett, de közbejött a világháború. A katonaévek után az említett textilipari vállalatnál dolgozott, ­külön érdekesség, hogy felesége­ is ott tevékenykedett, így – miután mindketten vezetők voltak – nem igen mehettek el egyszerre nyaralni. Egy idő után a férfi lett az üzem vezetője, de történészi munkájáról sem mondott le. A kétkötetes monográfiát már említettük, memoárját pedig történész módjára, naplók, levelek alapján írta meg. Az elbeszélés 1951-ben végződik, amikor Scherer Ferencéknek el kell hagyniuk Gyulát, mert különben kitelepítették volna őket. „Ezzel megszűntem gyulai polgár lenni” – fogalmazott. 

Nyugat-Európát is megismerjük

A regényszerű, izgalmas kötet gyulai, de a korabeli polgárság életének szempontjából is nagyon izgalmas és számos hasznos információval szolgáló olvasmány – mondta el kérdésünkre dr. Erdész Ádám. Amikor Scherer Benedek Gyulára került, tudatosan még inkább képezni kezdte magát, rengeteg olvasott, tanult, de úgy gondolkodott, hogy a világot nem lehet csak könyvekből megismerni, ezért miután megkapta örökségét, sokat utazott Nyugat-Európában. Ezek az utazások pedig nemcsak a kikapcsolódást, hanem legalább annyira új ismeretek megszerzését is segítették.