Bearanyozzák a család idei szentestéjét a kevermesi ikerlányok

– A gyulai hetek arról szóltak, hogy mielőbb elérjék a kislányok a 2300 grammos súlyhatárt. Nagyon várta, hogy hazatérhessenek. Hogy sikerült az átállás? 

– A kórházba kerülésemig nagyon aktív életet éltem. A párommal a vállalkozás körüli tennivalókból vállvetve kivettük a részünket. Majd lassítanom kellett, a szülés után két napra átkerültünk Gyulára. A babák szépen fejlődtek, egész nap mellettük voltam, tanultam, tapasztaltam, miként kell majd itthon is velük foglalkozni. Még ott sem gondoltam, milyen más lesz, amikor az ember az egészségügyben a profin dolgozók segítsége nélkül, a négy fal között ott van három kicsi gyermekkel. Szeretnék köszönetet mondani a gyulai koraszülöttosztály dolgozóinak, és mindazoknak az orvosoknak, nővéreknek is, akik engem és a többi édesanyát is biztattak ezen az úton, nyugtattak, hogy minden rendben lesz. Az ott eltöltött hetek a tanulásról szóltak, majd októberben hazatértünk. Kezdetben még volt anyatej, majd átszoktak a kislányok a tápszerre. ­Azóta Barbara, Brigitta és Boglárka megduplázták a súlyukat. Nagyon ügyes és mosolygós kisbabák. 

– A kívülálló számára elképzelni se könnyű, hogyan lehet egyszerre, két kézzel három kisbabát ellátni. De azt is tudjuk, az édesanyák bármire és mindenre képesek. 

– Én se gondoltam ebbe bele addig, amíg nem szembesültem itthon az új helyzettel. A párom az első időszakban itthon volt, de utána elszólította a munkája. Számomra azóta egy hosszú-hosszú nap az élet. Szinte megállás nélkül. Hallgatom a szuszogásukat, figyelem, ha megmozdulnak. Előfordul, hogy hasfájósak, akkor se éjjelünk, se nappalunk. Olyankor azt mondom magamnak: kemény vagyok. Azután rájövök, nem biztos. 

– Az édesapa segítsége mellett van, akire számíthat a mindennapokban, a gyerekek ellátásában? 

– Apa sokat segít, amikor itthon van. Egyedül tisztába teszi őket és megeteti, büfizteti a kislányokat. Olyankor vannak lopott perceim, hogy hajat mossak, hogy a lakásban a háziasszonyi teendőimmel foglalkozzak. Nem egyszerű, bevallom őszintén. Amikor a férjem unokahúga átjön hozzánk, vagy megérkezik édesanyám vagy a testvéreim közül valaki, akkor az megkönnyíti a dolgomat. 

– Beszélgetésünket késő esti órára szerveztük meg. Most is hallom, valaki gőgicsél a háttérben… 

– Van egy jó hírem: az első átaludt éjszakánk piros betűs napként kerül a naptárunkba! Sajnos nincsenek azonos ritmusban a gyerekek. Brigike 21 órakor eszik utoljára, utána ő reggelig alszik. Barbara éjfélkor még éhes, enni kér. Bogi betartja a háromóránkénti evés ritmusát, nincs mese, fel kell kelni hozzá. Egyébként ő a hasfájós közülük. Fura, de éber vagyok alvás közben is. Másként nem megy, igaz, nagyon fárasztó állapot ez. De ők az én cuki kislányaim, újra és újra erőre kapok, amikor megpillantom a huncut szempárokat, amikor hallom a gügyögésüket. 

– Közeleg a karácsony. Jut idő a készülődésre? 

– Ünnepre hangoló ruhácskákat vettünk. Olyan gyönyörűek azokban is. A szemünk fényei ők. És csak ez számít. Majd feldíszítjük a karácsonyfát, és az lesz a legnagyobb ajándék, hogy a párom is itthon lesz, néhány napot ismét együtt tölthetünk. 

A gyermekáldás csodáját várták, szeptemberben megszülettek az ikrek

Advent a szeretetről, a reményről, a várakozásról is szól. Vörös Bernadett és férje, Borbás Miklós is nagyon várták, hogy a gyermekáldás csodáját ők is átélhessék. 

– Több ezer nő van hasonló helyzetben, és vállal kezeléseket, vár türelemmel, vállalja a tűszúrásokat, miközben élteti a remény. Vannak, akik próbálkoznak évekig, mindent megtesznek, hogy átélhessék az anyaság semmihez se fogható érzését, élményét, de mégsem jön össze. Minden elismerés megilleti őket, és azt üzenem nekik, hogy sikerülhet, csak hinni kell, a csoda megtörténik. Aki édesanya szeretne lenni, ne adja fel – fogalmazott Bernadett. 

– Sokan nem tudják, hogy mekkora küzdelem ez. Azt kívánom, bárcsak mindenki boldog anyukaként érne ennek a göröngyökkel teli útnak a végére, és letörölve a sok könnycseppet, elfeledve a sok fájdalmat, végre szülővé válhasson. Nekünk sikerült. Édesanyaként, édesapaként már el se tudjuk képzelni az életünket Barbara, Brigitta és Boglárka nélkül. Igaz, a tripla öröm mellett tripla a sírás, a teher, a munka, de triplán kapjuk a gyermeki szeretetet, amiért mi nagyon hálásak vagyunk. Mi boldog szülőkként első, közös karácsonyunkra készülődve kívánunk mindenkinek türelmes babavárást, áldott ünnepeket, boldog karácsonyt!