Félszáz éves barátsággal bír Békéscsaba és Penza

Denis Simonov hírportálunknak elmondta, emlékeznek a Penza városában élők arra, hogy az orosz település és Békéscsaba egykor testvérvárosok voltak – persze nem mindenki. Az idősebbek főleg a barátságot idézhetik vissza, valamint azt, hogy a penzaiak miként látogattak Magyarországra, és hogy a Békés megyeiek, békéscsabaiak miként keresték fel Penza városát.

Hozzátette, a fiatalok közül azonban csak kevesek tudják, hogy volt kapcsolat a két város és a két térség között, ezt az űrt igyekszik kitölteni a publikációival, írásaival. Most Penza városában csak egy utca neve emlékeztetheti őket Békéscsabára.

Korábban ezen az utcán működött egy magyar étterem a 90-es évekig, akkoriban nagy népszerűségnek örvendett.

Denis Simonov megosztotta, hét éve foglalkozik Penza és Békéscsaba barátságával, mint témával, szeretné, ha a kapcsolat ismét olyan lenne, mint amilyen évtizedekkel ezelőtt volt. Ő 2013-ban járt először a békési megyeszékhelyen, és úgy véli, mindez nagyon „klassz” volt, szívélyesen fogadták őket, így azok a napok felejthetetlenek számára. Úgy véli, nem veszhet a feledés homályába, hogy Penzát és Békéscsabát „régi barátság” köti össze.

Szarvas Péter polgármester hírportálunk kérdésére elmondta, a szerbiai Nagybecskerek, a finnországi Mikkeli, a romániai Székelyudvarhely és Belényes, a szlovákiai Trencsén, Korompa és Turócszentmárton, a lengyel Tarnowskie Góry, a német Lutherstadt Wittenberg és az ukrajnai Ungvár Békéscsaba testvérvárosa. Tehát a listán nem szerepel az oroszországi Penza.

Ismertette ennek okát is: a 70-es években a Békés Megyei Tanács kezdeményezte a testvérvárosi kapcsolatot, amit nem vettek át az önkormányzati rendszer kialakításával egy időben.

A szoros kapcsolat a rendszerváltást követően szűnt tehát meg, addig aktív volt, évekig rendszeresen utaztak Penza városába a megyei vállalatok, illetve a tanácsi intézmények munkatársai tanulmányutakra.

Manapság a békéscsabaiakat a Penza-lakótelep elnevezése emlékeztetheti Penzára – 1971 óta nevezik így –, valamint az 1975-ben felavatott, Penza és Békéscsaba barátságát jelképező emlékmű a Bánszki utcában.

Penza a tíz évvel ezelőtti népszámlálás adatai szerint több mint 500 ezer lelkes, a fővárostól, Moszkvától mintegy 650 kilométerre, délkeleti irányba található. A Békéscsabáról elnevezett utca viszonylag forgalmasnak mondható, van olyan része, ahol kétszer kétsávos – és a Google térképe segítségével végig is lehet autózni rajta virtuálisan, akár egy békéscsabai szobában ülve is.

Szovjet módra ropták a magyar csárdást a téglagyárban

A Békés Megyei Népújság 1970. április 2-ai lapszámában arról írt, hogy szovjet küldöttség érkezett Magyarország „felszabadulásának” 25. évfordulójára. Az MSZMP Békés megyei bizottságának meghívására a szovjetunióbeli Penza megyéből látogatott el Békés megyébe egy négytagú delegáció Lev Boriszovics Jermin vezetésével.

Másnap arról számolt be a Népújság, hogy Békéscsabán, a városháza dísztermében tartottak jubileumi ünnepi ülést, amelyen Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei bizottságának első titkára tartott megemlékezést. Úgy fogalmazott: „Megtisztelő számunkra, hogy e hős néppel, a Szovjetunió egyik megyéjével – Penza megyével – létesíthettünk testvéri kapcsolatokat, amely tovább erősíti a dolgozóink közötti barátságot... Rajta leszünk, hogy méltók legyünk e megtiszteltetésre és kapcsolataink gyümölcsözőek legyenek.”

A június 28-ai lapszámban közölték, hogy Békés megyei küldöttség utazik Penza megyébe Frank Ferenc vezetésével. Július 5-én pedig azt írták, hogy a kilencnapos látogatásról haza is tértek a megyei delegáció tagjai, akiket a „Sarló és kalapács” elnevezésű ünnepségsorozatra hívtak meg.

Októberben arról adott hírt a Népújság, hogy a Barátság vonattal háromszáz penzai érkezik Magyarországra, négy napot töltenek Békés megyében. Október 9-én a címlapon oroszul és magyarul is „szeretettel” köszöntötték a „testvéri” Penza megye képviselőit. A békéscsabai téglagyárban tartott magyar–szovjet barátsági estről is írt a Népújság: meglepetéssel készült Ljudmila, Olga, Oleg és Jevgenyij, magyar csárdást roptak szovjet módra. „Hogy a meglepetés mennyire sikerült, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a műsoruk után felcsattant taps.”