Tortacsodák születnek a dévaványai pedagógus kezei alatt

– Mióta foglalkozik tortasütéssel, illetve miként toppant be az életébe ez a hobbi?

– Már gyermekkorom óta sütök, az első önálló süteményemet kilencévesen készítettem, természetesen szülői felügyelettel. Édesapám szülei a szomszédunkban laktak, nagymamám pedig minden héten sütött valamit. Az ő konyhai munkáját mindig nagy érdeklődéssel figyeltem, de a család többi nőtagja is hasonló mintát mutatott. Nálunk ugyanis az anyák és nagymamák egyik legfontosabb szerepe az étellel való ellátás volt, ráadásul házi készítésű finomságokkal mind a főétkezést, mind a desszertet illetően. Ezért elég korán elkezdetem tortákat is sütni, persze eleinte még díszítés nélkül.

– Hogyan jött a cukorvirágok ötlete?

– Néhány évvel ezelőtt, amikor elkezdtem az internetet és a közösségi médiát használni, olyan tortacsodák jöttek velem szembe a képernyőn, amikkel azelőtt sosem találkoztam. Hihetetlen volt számomra, hogy a látottak emberi kézzel, cukorból megformázhatóak, de nagyon meg akartam tanulni ezt a technikát. Így aztán addig képeztem magam különböző online videókból, amíg autodidakta módon el nem sajátítottam a cukorvirág-készítés művészetét. Később online képzéseket is találtam, ezeken képzett emberektől tanulhattam olyan módszereket, mozdulatokat, melyek egyszerűbbé teszik az alkotást.

– Említette, hogy gyermekkora óta a sütés szerelmese. Miért választotta mégis a pedagóguspályát?

– Ezt a kérdést én is feltettem nemrég magamnak. A válasz talán az, a sütés mindig természetes velejárója volt az életemnek. Édesanyám viszont pedagógus, ahogy az unokatestvérem, annak gyermeke és a húgom is. Tehát a tanítás is egyfajta szülői minta volt, ráadásul a sütéssel együtt nagy szerelemként tekintek rá. Ugyanakkor a gyerekekkel való foglalkozás egész embert kíván, és egy idő után el lehet fáradni benne. Ilyenkor szükség van a feltöltődésre, amit a horgolás és a sütés jelent számomra.

– A horgolást és a sütést ötvözte is?

– Igen, hiszen a kezdetekben főként mézeskalácsot sütöttem, amin a recehorgolás mintája szépen megjeleníthető. Majd egy erdélyi kirándulás után komolyabb, nagyobb mintákat horgoltam, amiket később már a tortákon is előszeretettel alkalmaztam. Természetesen olyan ehető alapanyagokból, mint például a gumicukor. Ezt ötvözöm a cukorvirágokkal, amiknél legtöbbször a botanikai hűséget követem (amikor színekben és méretben is megegyezik a cukorból készült virág a valódival), de olykor engedek szeretteim kérésének, és fantázia alapján színezem a dekorációt. Hozzáteszem, a munkáim között sosincs két egyforma, ha az alap egyezik is, a díszítés mindig különbözik. Hiszen azokat személyre szabottan készítem rokonaim, ismerőseim születésnapjára vagy egyéb eseményekre. Alkotás közben pedig arra gondolok, akinek szánom a tortát. Tudom, hogy az ajándékozott fél szereti-e a cicomát, vagy inkább a letisztult dolgok felé hajlik, sőt, legtöbbször a kedvenc színét, ízvilágát is ismerem. Így az édesség mindig olyan lesz, amilyen a leendő „gazdája”.

Alkotás közben mindig arra gondol, akinek szánja a tortát.

Folyamatosan képzi magát

Földesi Lajosné elmondta, a jövőjét egyértelműen a tortakészítésben és a minél komolyabb díszítések megalkotásában képzeli el. Persze mindezt még egy ideig a hivatása mellett, hobbiként végzi majd. Közben folyamatosan képzi magát a cukrászat terén, például biztosan elvégez még néhány online kurzust, valamint személyes tanfolyamokon is részt vesz, amint teheti. Sok olyan technika van még ugyanis, amit szeretne elsajátítani, vagy éppen finomítana. Emellett gondolkozik vállalkozásban is, de azt lassan, csupán a nyugdíjas éveire építené fel.