Békésben is belecsaptak a lecsószezonba

A Csabai Kolbászklubban tartja magát a mondás, hogy a nyári lecsószezon akkor kezdődik, amikor az elsőt bográcsban megfőzik. Nos, ez a minap megtörtént, Piatkó Györgyné, Lugosi Gyuláné, Pribojszki Jánosné és Vargáné Dézsi Julianna készítette el az ételt. Elmondták, figyelmesnek kell lenni a piacon, az üzletekben, mert nem mindegy, hogy mennyiért vesszük a fő alapanyagokat. Több helyen a vöröshagymát már 160–190, a lecsópaprikát 250–310, a paradicsomot 160–210 forintért is akciózzák.

Ha többen főznek a kolbászklubban, egy kapitánynak lennie kell, az asszonyok most Piatkó Györgyné Edit mellett voksoltak.

– Csabai szokás szerint füstölt szalonnát kockáztunk össze, lepirítottuk, majd a darabkákat kiszedtük, hogy a végén ez kerüljön ékszerként az étel tetejére. A felszeletelt vöröshagymát, kicsit később a paprikát és a meghámozott paradicsomot raktunk bele, sóval, borssal, őrölt pirospaprikával fűszereztük. Amíg főtt, füstölt vastagkolbászt – aminek héját leszedtük – sütöttünk meg egy lábasban, aztán a kolbászt kiszedtük. Ezen a zsíron pirítottuk meg az általunk készített tarhonyát, felöntöttük alaplével, sóztuk, és összetört kolbászmorzsákkal „díszítve” a lecsóba kevertük – ismertette receptjüket Edit. Praktikus tanácsot is adott. E szerint a paradicsomot – miután a csumáját kivágtuk – tegyük forró vízbe. Amikor felreped a héja, könnyebben lehúzhatjuk. Ha nem hámozzuk meg a paradicsomot, felpöndörödik, szálas lesz a héja, és ez ront az étel minőségén.

Prohászka Béla Venesz-díjas mesterszakács, a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetségének alelnöke kérdésünkre hangsúlyozta, hogy a lecsó a magyar konyha egyik alappillére. Nem hungarikum, hiszen hazánk minden tájegységén egy kicsit másként készítik, mással dúsítják, turbózzák fel, de több hungarikum alapanyag is található benne.

– A makói vöröshagymát, a cecei paprikát és a lucullus, hosszúkás paradicsomot ajánlom. Utóbbinak vastagabb a húsa, kevés magot tartalmaz, édesebb és aromásabb, mint a kerek paradicsomfajták. Én nem főzöm szét az alapanyagokat, így roppanósabbak, ízekben gazdagabbak maradnak – mondta Prohászka Béla. – Télire úgy készítjük a lecsót, hogy egy nagyobb edénybe beletesszük a meghámozott, feldarabolt paradicsomot főni. Amikor levet enged, belerakjuk a felszeletelt paprikát, a hagymát és a sót, majd tíz percig főzzük. Ennek elteltével keverünk bele egy csapott teáskanál szalicilt. Üvegekbe zárjuk, amiket száraz dunsztba helyezünk, amíg ki nem hűlnek.

Prohászka Béla elmondta, többen szalicil helyett olvasztott zsírt tesznek a lecsó tetejére, és így zárják le az ételt. Manapság a legkorszerűbb megoldás a cipzáros hűtőtasak. Beletesszük a lecsót – amit nem főzünk meg ­teljesen –, így nem kell semmilyen adalékanyag vagy plusz edény, kevesebb helyet is foglal. A fagyasztóba rakjuk, és amikor kiéhezünk rá, elő­vesszük. Az alelnök a velős, kolbászos, tojásos lecsóra esküszik, számos helyen rizzsel és tarhonyával is ­készítik.

Vozár Márton kétsopronyi származású, Békéscsabán élő gasztronómus elmondta, a hagyományos, parasztos lecsót kedveli füstölt szalonnával, vöröshagymával, paradicsommal, paprikával, majd tojással sűrítve.

– Kétsopronyban, a tanyán alapétel volt a lecsó, hiszen az alapanyagok megteremtek a kertben, zsír, szalonna volt a disznótorból, tyúkot pedig mindenhol tartottak – emlékezett Vozár Márton. – A szalonna, a tojás azért is kellett bele, mert a nehéz fizikai munkához energiára, erőre volt szükség. Sok kenyeret ettünk hozzá, és a tányért szinte mosogatni sem kellett, mert kitunkoltuk a szélét, az alját.

A gasztronómus kitért arra, manapság az éttermekben jellemzően azért nem ­szerepel önálló ételként a lecsó, mert a vendégek egy időben túl egyszerű ételnek tartották, és nem választották. Miután pedig el-elmaradt az étlapról, nemigen hozták vissza. Másrészt pedig az igazi, friss, szabadföldi alapanyagokból készült lecsó szezo­nális étel.