Az emberi jóság hívta Szarvasra a kitüntetett szobrászművészt

– Önnek ítélték nemrég a Szarvas Városért kitüntetést. Miként fogadta az elismerést?

– Nagy megtiszteltetés volt számomra a kitüntetés, amit lényegében annak tudok be, hogy a város számos pontján megtalálhatóak szobraim, domborműveim. Ezen kívül immár hatodik éve a Kárpát-medencei Nemzetiségi Napok alkalmából az arató gazdák szobrokat ajándékoznak egy-egy elcsatolt településnek, melyeket szintén én készítek. Idén például Rákóczit formáltam meg Rozsnyónak, tavaly Petőfit Székelykevének, előtte pedig Szerednye kapott Dobó István-mellszobrot.

– Miként találkozott és alakított ki kapcsolatot keszthelyi lakosként a szarvasiakkal?

– A véletlen hozott össze néhány éve a szarvasiakkal, majd a vendégszeretetük és az emberi jóság, ami bennük van, visszahozott a következő esztendőkben is. Így alakult ki mára baráti kapcsolatunk, szobraim pedig mindig jó helyre kerülnek a városban, illetve egyéb településekre Babák Mihály polgármester, valamint Závoda Ferenc, a Szarvasi Gazdák Hagyományőrző Egyesületének elnöke támogatásával.

– Mikor csöppent bele az életébe a művészet és azon belül a szobrászat?

– Mondhatni, ezzel születtem. A festészet, a grafika és a rajz mindig is része volt az életemnek. Később nagycsaládos lettem, amikor már inkább a pénzért kellett dolgozni, így a szabadon való alkotást egy időre jegelni kellett magamban. Néhány évig középiskolai órákat és szakköröket tartottam, a diákjaim közül pedig sokan elvégezték a Képzőművészeti Egyetemet. Majd amikor a gyerekek felnőttek és kirepültek, újra neki akartam állni a festészetnek, ám ekkor agyag került a kezembe. Mindez több mint tíz éve volt, és azóta szinte ki sem jövök a műteremből. Eddig mintegy 119 köztéri alkotásom készült el az ország számos pontjára, illetve a határon kívülre egyaránt. Emellett novellákat írok, most jelenik meg Miska című regényem.

– Átlagosan mennyi idő alatt készül el egy-egy szobra vagy domborműve?

– Attól függ, hogy női vagy férfi arcról van szó. A nőt ugyanis sokkal nehezebb megmunkálni, lévén esetében nincs olyan sok megfogható, markáns elem, ami jól láthatóan emlékeztet a vonásaira. A férfiaknál viszont eleve ott van ugyebár az erős járomcsont vagy egy vastag száj, esetleg egy jó karakteres profil. Ha pedig utóbbit kihozom, már rögtön kirajzolódni látszik a végeredmény, míg a nőnél millió elemből kell ugyanezt az eredményt elérnem. Az elkészítés ideje tehát mindig a karaktertől függ.

– Csupán embereket formál meg vagy más típusú alkotásával is találkozhatunk?

– Valóban főként emberi alakokkal dolgozom, de olykor készítek mást is. Csináltam például Zalavárra betlehemi elefántot, de megformáltam néhány lovas harci jelenetet is.

– Mi az, amit kiemelne a közel százhúsz műve közül? Van egyáltalán kedvence?

– Az egyik nagy kedvenc a Szarvason most állított Árpád fejedelem szobor, az előző alkotásaim közül pedig a kubista felfogásban készült Dózsa György, vagy a modern formában megalkotott Petőfi Sándor. Ősszel pedig a Stefánia Palotában lesz látható négy kedvelt szobrom is, ami mindenképpen komoly elismerés számomra.

A végeredmény mindig meglepetés

Túri Török Tibor elmondta, a szobrászat nála hasonlít az íráshoz, hiszen mindkettő esetében tudja, hogy mit akar készíteni, a munka mégis a vázlattal kezdődik, az apró elemek pedig közben jutnak eszébe, majd épülnek egymásra. Éppen ezért sokszor ki is zárják egymást, így a végeredmény sosem lesz pontosan az, amit elképzelt. A lényeg tehát az improvizáció, aminek a végeredménye meglepetés. Végül elárulta, számos alkotása van most is készülőben, például Sümeg Széchenyije és Ramassetter Vince, akiről egy szituációs művet készít feleségével együtt ábrázolva.