Ízek és illatok

Siller

Se nem rozé se nem vörös

Úgy gondolom, igenis van helye a magyar gasztronómiában a sillernek és megérdemel egy önálló cikket.

A siller bor eredeti készítését tekintve, egyszerre szüretelt és közösen erjesztett fehér és kékszőlő nedűje. A hétköznapok borának szerepét töltötte be a fehérbor gyümölcsösségével és a vörösborok komplexitásával. Ma már a magyar bortörvény nem engedélyezi azt az eljárást, hogy a szőlőfajtákat ilyen módon keverjék. Siller csakis kizárólag kékszőlőből készülhet, általában a könnyedebb borokat adó szőlőfajtákból, mint a Kadarka, Kékfrankos, Menoir, Pinot Noir, de az elmúlt években a nemzetközi fajták is szerepet kaptak, hogy megmutathassák arcukat sillerként.

Se nem rozé se nem vörös, egyedi színét az áztatási időnek köszönheti még a rozékat sokszor csak pár órán keresztül áztatják, hogy színük világos maradjon, addig a sillert 2-3 napig is hagyják a héjon ázni, hogy egyedi megjelenésére szert tegyen. Az így kapott borok a rozék gyümölcsösségével vannak felruházva, sok esetben a málnás, epres, ribizlis jegyek a leghangsúlyosabbak. Szerkezetét tekintve viszont már egy teltebb, aromásabb, komplexebb bort kapunk a rozékhoz képest.

Sok neve van, kacsintós bor, kastélyos bor, piros bor vagy akár Fuxli néven is halhattunk róla.

A fuxli borok a szekszárdi borászok összefogásán alapul, miszerint egységes arculattal, minőségi szekszárdi siller borok kerüljenek forgalomba, ezzel is tükrözve a borvidék színességét.

A nyáresték kiváló választása csak úgy hűsítően magában kortyolgatva, nézve a naplementét, de a forró délutánokon fröccsnek sem eretnekség felhúzni, gyors szomjoltás céljából. A vacsoraasztaltól sem idegenkedik, hiszen kiválóan passzol a könnyedebb paprikás ételekhez, a főtt-párolt sertéshúsokhoz vagy az olasz konyha paradicsomos ételeihez, de akár a máj és belsőségekből készült fogásokhoz is fogyaszthatjuk.

Ezen a héten viszont a Hungarikumok, helyi ízek olvasóinktól című könyv egy klasszikus receptjét választottam, a nyár könnyed és megunhatatlan ételét, a lecsót. A paradicsom és paprika friss íze szépen harmonizál a bor könnyed szerkezetével és a hozzáadott kolbász, vagy esetleg szárnyasmáj pedig a lágy tanninokkal és üde savakkal kel táncra.

Tárolásuk szempontjából itt sem kell 6-8 palackos évjáratkóstolót tervezni. Igaz, a rozéknál jobban ellenállnak az öregedésnek, de azért érdemes 2-3 éven belül elfogyasztani. A tökéletes élmény érdekében érdemes 10-12 celsius fokosra temperálni a bort fogyasztás előtt.

Lecsó

Hozzávalók:

20 dkg füstölt szalonna

20 dkg csabai vékonykolbász

1 kg zöldpaprika

50 dkg friss paradicsom

3 fej makói vöröshagyma

őrölt fűszerpaprika

só

Elkészítés:

A megpucolt vöröshagymát hosszában négyfelé, keresztben vékony szeletekre vágjuk. A paprikát kicsumázzuk, hosszában négyfelé, keresztben 1 cm-es szeletekre vágjuk. A paradicsomot pár másodpercre forró vízbe mártjuk, majd a héját lehúzzuk, és nyolc részre vágjuk. A füstölt szalonna zsiradékán megpároljuk a hagymát és a paprikát, pár perc múlva hozzáadjuk a paradicsomot is.

Az alapot megsózzuk, meghintjük fűszerpaprikával, majd fedő alatt puhára pároljuk. Feltétnek karikára vágott csabai vékonykolbászt adunk hozzá.

Eddig megjelent cikkeink a rovatban:

Irsai Olivér

Csabagyöngye

Olaszrizling

Rozé

Kékfrankos

Kadarka

Zweigelt