2020.03.01. 20:00
Megyei fiatalokról szól a díjnyertes film
Kis Anna Csak családról ne című filmje nyerte a közelmúltban megtartott VI. Budapest Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF) fődíját a magyar alkotások között. A szívszorító, néha mégis nyomasztó filmet Békés megyében forgatták. A képsorok egyszerre láttatják a hátrányos helyzetű fiatalok kilátástalan helyzetét, és az értük dolgozó pedagógusok gyakran lehetetlennek tűnő küzdelmét; a munkát, amelyben a sikerek gyakran csak tyúklépésnek tűnnek.
„A nehéz sorsú fiatalokkal foglalkozó iskolában hiába a második esély és az egyénre szabott figyelem, valami hiányzik. A sorsközösség felismeréséből merített erő sokat lendíthetne a diákok továbblépési esélyein. Neves tréner érkezik a tanárok segítségére, hogy azok is segíthessenek a diákjaiknak megtanulni, hogyan segítsenek egymásnak és saját maguknak. Egy szívet melengető, kölcsönös tanulási folyamat kezdődik” – írják a film beharangozójában, amit talán azzal egészíthetnénk ki, hogy eközben elképesztő sorsok villannak fel.
Megismerkedünk a fiatal lánnyal, aki már három évet töltött kint Svájcban, nagy keresetért, s a pénzt azután el is szórta. Egy másik lánynak három testvére van, de egyikükről azt sem tudja, hány éves, miközben hónapokig senki rá sem nyitotta az ajtót. S ott a fiatalember, akinek tizenhárom testvére van. Édesapjuk meghalt, anyjuk nevelőintézetbe adta őket, majd börtönbe került. A srácnak pedig 16-17 évesen gyereke is született. Ő mondja, kéri, követeli, hogy családról ne kérdezzék, ami később a film címe lesz. Egy másik fiú nagymamája elvesztésekor „csapta szét” magát rettenetesen, egy másik srácot pedig az osztálytársai rekesztettek ki. Nincs semmi, amit hoztak otthonról, utálják az iskolát, a tanárokat, az egész világot.
Általában azt szokták mondani, hogy az alapvető dolgok otthon, a családban dőlnek el. A film egyik fő kérdése azonban éppen az, hogy mit lehet tenni akkor, ha nincs család, nincsenek szülők; illetve mit tehetnek ilyenkor a pedagógusok a környezetük által is egész egyszerűen deviánsnak tartott fiatalokkal.
A történet alapvetően szakít azokkal a sorozatokban, játékfilmekben megismert, idealizált sztereotípiákkal, amelyek vígjátéki elemekkel ábrázolják a sokszorosan hátrányos helyzetű diákokkal való kapcsolattartást, a felemelésükért tett erőfeszítéseket. Humorból érthetően kevesebb jut, bár akad néhány keserűen édes jelenet. Ellenben, ahogy a pedagógusok, a Gyulai SZC Harruckern Szakgimnáziumának szakemberei is megfogalmazzák a filmben, a gyerekek motiválatlanok, nincsenek előttük pozitív példák, nem kaptak érzelmi nevelést, hiányoznak az életükből a célok, és gyakran indulataikat sem képesek kezelni.
A fiatalok és a tanárok egyszerre főszereplői a filmnek. A diákok közül sokan nagyon nehezen vagy egyáltalán nem nyílnak meg, olyan mélyen megérintették őket a velük évekkel korábban történtek, a pedagógusok pedig óriásit küzdenek akkor is, amikor más már feladná. De nem adják fel, amivel a diákokat is erre ösztönzik.
A történet vége nem happy end, de a fiatalok, akik a tréning elején csak azért ültek be a foglalkozásokra, hogy ne kelljen órára menniük, látni kezdenek, érezni kezdik, hogy talán lehetnek lehetőségeik. A film egyik csúcspontja, egyben legmegrázóbb jelenete, amikor a tanár felköszönti névnapján a srácot, akinek 13 testvére van. Az érzéseivel küzdő fiatal arról beszél, hogy egyedül a pedagógusa nem felejtette el a névnapját, és a szomorú öröm közepette szinte nem is tudja kezelni, palástolni megrendülését.
A Csak családról ne című film bekerült a Magyar Filmdíj 2020 nomináltjai közé is a legjobb dokumentumfilm kategóriában, Budapesten a Corvin Moziban is vetítik, illetve egészében látható az Indavideo.hu oldalon is.
