Könyvet írt a sikeres hadjáratról a történész

Magyar, német és szerb források, miniszterelnökök, tábornokok, diplomaták visszaemlékezései alapján folytattak kutatásokat, mindkét oldal megemlékezéseit megnézték és ütköztették.

Az 1915. október 7-én megkezdett hadjárat – melyet a III. osztrák–magyar és a XI. német hadsereg indított – óriási teljesítménynek számított, mivel akkor még további két fronton is harcoltak a Monarchia katonái. A hadjárathoz október 14-én csatlakozott Bulgária.

August von Mackensen német tábornagy döntő csatára akarta kényszeríteni Szerbiát. Nikola Pasics szerb miniszterelnök segítséget kért a szövetségesektől, ám erre nem számíthattak, és Oroszország sem volt olyan helyzetben, hogy támogatást adjon. Az osztrák–magyar hadsereg tüzérségi átkeléssel október 9-én, rendkívül nehéz körülmények között, kegyetlen harc során elfoglalta Belgrádot, ami kimagasló haditettnek számított. Eközben a bolgárok délkelet felől támadták Szerbiát. A szerb hadsereg 1915 novemberében és decemberében Albánián keresztül visszavonult, több százezer ember – köztük 150 ezer katona – a világháborúban semleges Görögországba menekült.

1916 januárjában Montenegró fegyverszünetet kért, az osztrák–magyar hadsereg elfoglalta a fővárost, majd Albánia területének körülbelül kétharmad része is a kezünkbe került.

– Ezekről a katonai sikerekről az elmúlt ötven-hatvan évben keveset hallhattunk. Könyvünket azért írtuk meg, hogy ne csak a vereségekről essen szó, hanem a győzelmekről is – mondta Pintér István.