Vigyáznak a helyi turistautakra, elhárítják a vészhelyzeteket

A megye turistaútjai a folyamatos jelfelújításnak és karbantartásnak köszönhetően jó állapotban vannak, noha a táj jellege nem kedvez a klasszikus útkialakításnak. Sok a bokor, a cserje és sűrű az aljnövényzet, valamint ebből kifolyólag sok helyen nincs lehetőség a jelzések sűrű felfestésére – tudtuk meg a Körösök Völgye Turista Egyesület elnökétől.

Túróczy József hozzátette, a jelzéseket karbantartó szervezetek igyekeznek megtenni mindent, hogy a túrázók eltévedés nélkül tudják élvezni a természetjárást, így rendszeresen irtják a bokrokat, metszik a fákat, elhelyezik a jelzéseket, plusz útjelző karókat telepítenek.

– Minden egyesület a saját útvonalait saját belátása szerint figyeli, gondozza. Az évente rendszeresen szervezett túráink egyébként is ezeken az útvonalakon haladnak, így gyakorlatilag a fő jelzések minden évben átesnek egy csinosításon. A nagy felújításokra pályázatot lehet benyújtani a Magyar Természetjáró Szövetséghez, amely a turistautak kialakítására komoly szabályzatot fektetett le, így szabályozza a láthatósági előírásokat, meghatározza a jelzéseket, és a jelzésfajtákhoz elkészített sablonokat is. A munkákat dokumentálni kell, majd a szövetség ellenőrei végigjárják az elkészült útvonalakat, melyről jegyzőkönyv készül, amely tartalmazza a pozitív és negatív észrevételeket. A jelentősebb hibákat javítani kell, míg a kisebb súlyú eltérések a következő felújítás során kerülnek korrigálásra – részletezte a természetjáró.

Elmondása szerint a jó idő beköszöntével, tavasszal végigjárják az útvonalakat, megnézik történt-e fakivágás, olyan terepmunka, ami érinti az utakat.

– Ahol látszanak olyan ágak, bokrok, amelyek bezöldülve, takarhatják majd a jelzéseket, azokat levágjuk, de ezekkel a munkákkal meg szoktuk várni a lombosodást, mert az előbb leírt szempontok csak akkor mérhetők fel rendesen. Az év többi részében nincs semmi évszakhoz köthető sajátosság. Mondjuk a festék jobban szárad a szeles, napos időben, a munkák jobban haladnak, ha hamarabb kel a nap és tovább van világos, minden olyan, mintha egy ház körüli felújítás és kertészkedés zajlana – mondta el Túróczy József.

A megyénkben előforduló – a túrázókat esetlegesen fenyegető – veszélyes helyzetekről szólva az egyesület elnöke elmondta, az alföldi táj adottságaiból kifolyólag nem jellemzőek ilyenek.

– Persze előfordulnak veszélyesebb helyzetek, mint zivatar környezetében villámcsapás, lódarazsak a fák odvaiban és a föld alatti fészkekben, vagy a kihelyezett méhkaptárak a szántóföldek, akácosok mellett, de ezek minden évben máshol bukkannak fel és így ezek megszüntetésére nem lehet felkészülni. A szervezett túrák előtt mindenkit figyelmeztetünk a veszélyekre, esetleg szalagozással, ideiglenes táblákkal módosítjuk az útvonalat, de ennél többet nem tehetünk. A kidőlt fák pedig véleményem szerint jól példázzák a természet körforgását, működését. A természetjárás nem egy városi séta, azokon át lehet mászni, át lehet bújni alattuk, vagy meg lehet kerülni őket – ecsetelte az előforduló helyzeteket Túróczy József.

A Délalföldi Erdészeti Zártkörű Részvénytársaság (DALERD Zrt.) tájékoztatási központjának, oktatási igazgatója, a fakidőlésekről szólva elmondta, az érintett fákat folyamatosan figyelik, amennyiben veszélyt jelentenek, akkor kidöntik és eltávolítják. Puskás Lajos hozzátette, a kipusztult fákat azonban évekig meghagyják, a természetnek ugyanis szüksége van az ilyen lábon száradt fákra. Megjegyezte, annak ellenére, hogy az ország egészét tekintve megyénk a legszegényebb erdőben, a megye keleti csücske, Gyula, Zsadány, Bélmegyer és Békéscsaba környéke igen erdősült, nagy egybefüggő erdőterületek vannak, mely meghaladja még az országos erdősültségi átlagot is.

– Mindenki aki erdőben jár az saját felelősségére teszi. Viharos időszakban nem kell bemenni az erdőbe, mert óhatatlanul ágak szakadhatnak le. Óvatosnak kell lenni, a magyar kőrisre jellemző, hogy minden jelzés nélkül képes leszakadni, erre oda kell figyelni, inkább tölgy alá húzódjunk, ha úgy hozza helyzet. Villámlásnál pedig az egyedülálló, kimagasló fa környékét kerüljük, ilyenkor inkább fiatalos erdőbe húzódjunk, amely alacsonyabb, homogénebb, nincs benne kimagasló fa – hívta fel a figyelmet az erdőmérnök.

Puskás Lajos elmondta, a szakemberek folyamatosan ellenőrzik a fákat. A vizsgálat elsőként szemrevételezést jelent, ilyenkor eltéréseket keresnek, a fa kérgén, az ágszerkezetbe.

– Ez alapján meg lehet ítélni, hogy milyen állapotban van a fa. Gyanús ha van odú vagy odúbejárat, ezek szemmel nem látszanak, hogy mekkorák, így ilyenkor ultrahangos készülékkel szoktuk a fa belső struktúráját megvizsgálni. Ezzel a fa megsértése nélkül tudjuk az állapotát felmérni. Az eredmények után pedig el lehet dönteni, hogy statikailag alkalmas e arra, hogy a fa megmaradjon. A gyökérzetet pedig úgynevezett húzásos vizsgálattal ellenőrizzük, ezzel azt tudjuk megnézni, hogy egy adott szélnyomás hatására kidőlne-e az érintett fa – részletezte az oktatási igazgató, hogy miként döntik el az erdő veszélyesnek nyilvánított lombosainak sorsát.

Az utak karbantartásáról szólva elmondta, rendszeresen ellenőrzik azokat, és vizsgálják az esetleges hulladéklerakást is, a kihelyezett gyűjtőket pedig meghatározott időszakonként ürítik.

– Az erdei létesítményeknél jellemzően nem helyezünk ki szeméttárolókat, hogy mindenki ahhoz szokjon hozzá, hogy ami hulladék keletkezik azt vigye haza, és a kommunális vagy a szelektív hulladéklerakóba helyezze el. Úgy gondolom, aki például ki tud vinni a természetbe egy tele sörösdobozt, az üresen, kilapítva haza is tudja azt vinni – mondta el Puskás Lajos.

Az oktatási igazgató tapasztalata az, hogy egyre kevésbé jellemző a szemetelés, míg két évtizeddel ezelőtt, például Gyula Városerdőn több teherautónyi építési törmeléket, és a legkülönfélébb hulladékokat kellett elszállítaniuk, addig napjainkban minimális szemét keletkezik. Manapság inkább a távoli eldugott erdőkben találkozni időnként hulladékkal, főként ott ahol közút, két település közti átmenő forgalom is lehetséges. Leginkább az építési törmelék kihelyezése okoz gondot, a kommunális hulladék egyre kevésbé – részletezte a szakember.

Elmondása alapján a kihelyezett, úgynevezett közjóléti berendezések rongálása sem jellemző.

– Emlékeim szerint, úgy három évtizeddel ezelőtt történt ilyen Gyula Városerdőn a tűzrakónál. Az esőbeálló hódfarkú cserepeit törte le valaki, de ma már ezeket bitumenes zsindellyel fedjük, és nem jellemző sem ezek, sem más berendezések rongálása – árulta el az erdőmérnök.