Öt évtizede a szülőszobában

– A háromtagú emlékbizottság döntésének értelmében idén ön kaphatta meg a Pándy-emlékérmet. Milyen érzésekkel fogadta ezt?

– Természetesen örültem neki, hiszen ez azt jelentette számomra, hogy mások is úgy vélik, becsülettel végzem a dolgomat. Pályafutásom során ugyan elsősorban mindig magamnak szerettem volna megfelelni, de az, hogy törekvéseimet a körülöttem lévők kifejezésre juttatják, igazán jóleső érzés nekem. Kitüntetésem hírét az engem megválasztó háromtagú emlékbizottság elnöke,

dr. Liechtenstein-Zábrák József és Hack Gabriella humánpolitikai és titkársági osztályvezető hozta el nekem, amit felkeresésüket követően a feleségemmel osztottam meg először. Kaptam korábban dicséreteket (ezek között volt igazgatói, főigazgatói, megyei főorvosi és miniszteri is), és Kórházért elismerésben is részesülhettem, de a mostani volt a legjelentősebb.

– Ötvenedik éve dolgozik szülész-nőgyógyászként. Miért ezt a szakterületet választotta?

– Az orvosi egyetemen hatodévesként mindenki végigjárta a különböző klinikai gyakorlatokat, amely során engem a világrajövetel élménye kapcsán a szülészet fogott meg leginkább. Akkoriban nem volt egyszerű a szülészeteken állást találni, de a gyulai osztályon eltöltött szigorú hónapjaim alatt dr. Jakubecz Sándor osztályvezető főorvos láthatott bennem valamit, és megígérte nekem, hogy amint üresedés lesz, alkalmazni fog.

– A szülészeten való elhelyezkedése előtt kipróbálta magát a sebészeti osztályon is. Hogyan emlékszik vissza az ott eltöltött két évére?

– A mai napig örülök annak, hogy a sebészeten is dolgozhattam. Úgy érzem, az ott eltöltött két év jóvoltából manapság is sok mindent másképp látok, mint azok a kollégáim, akiknek nem volt szerencséje ehhez. A legnagyobb sebészeti műtéteken kívül mindenben kipróbálhattam magam, ezért egészen más oldalról tudtam megközelíteni az operatív manuális szakmát, és ennek a szülészeti pályafutásom kezdetétől nagy hasznát veszem a császármetszések és a diagnosztika során egyaránt.

– Hogyan emlékszik vissza a pályafutására?

– Pályafutásom kezdetén még évente kétezer szülést vezettünk le egy osztályon, manapság ennek száma már csak ezer körüli, én magam az eddigi ötven évem alatt tíz­ezres nagyságrendben segíthettem világra újszülötteket. A számtalan páciensem között előfordult jócskán olyan eset is, amikor a szülést követően évekig, vagy akár azóta is jó kapcsolatban maradtunk a családdal. Büszkeséggel tölt el, amikor egy nálam született gyermekkel vagy már felnőtt emberrel találkozhatok évekkel vagy akár évtizedekkel később. Számos olyan találkozásom volt véletlenségből vagy vizsgálatok elvégzése során, amikor a szülők örömmel hozták és mutatták be nekem csemetéjüket, ilyenkor együtt emlékszünk vissza a várandósság és a születés pillanataira.

– Hogyan képezte magát az elmúlt években, és mit tart a legfontosabbnak az orvos-páciens kapcsolatban?

– Rendszeresen jártam orvosi továbbképzésekre, különböző nőgyógyászati klinikákra, ahonnan új tapasztalatokat gyűjthettem, mindig igyekeztem haladni a korral. Az orvos és a hozzá érkező várandós anya jó kapcsolatának fenntartásában legfontosabbnak a türelmet, az őszinteséget, a megértést és a megfelelő empátiás készséget tartom. Utóbbit azért említettem, mert a páciensek egyfajta kiszolgáltatott helyzetben vannak, amit az orvosnak minden esetben figyelembe kell venni, és ennek megfelelően hozzá fordulnia. Fontos, hogy türelmesen tájékoztassa és megnyugtassa a szülő nőt, illetve, ha úgy látja, páciense rossz irányba indul el, akkor érdemes meggyőzéssel a jobb irányba terelnie.

– Meddig tervez a pályáján maradni?

– Eldöntöttem, hogy 2018 végén befejezem az aktív munkát, hiszen tíz éve nyugdíj mellett dolgozom, és egyre inkább érzem magamon az idő múlását. Ezért 2019-től mindennapjaimat a pihenésnek és a családomnak szánom. Úgy gondolom, hogy ez nagy váltás lesz az életemben, ezért igyekszem majd jól beosztani az időmet. Olvasni biztosan sokat fogok, de aktív időtöltésben is gondolkozom már.