A beatkorszak óta dübörög a dombegyházi banda

Fennállásának 50 éves jubileumát ünnepelte tavaly a Lívius könnyűzenei együttes. Öt évtizedes amatőr könnyűzenei tevékenységüknek soha nem vetettek véget.  Tagok váltották egymást, máskor utódzenekar jött létre, azután családi összejöveteleken tartották a kapcsolatot, majd az ifjabb zenésznemzedékkel együtt klubot alapítottak.

Máig meghatározzák Dombegyház könnyűzenei és kulturális életét. Intenzív és folyamatos önképzésüknek, a ­helyi közösségfejlesztésnek és ízlésformálásnak köszönhetően máig igény mutatkozik élő zenéjükre. Tavaly jubileumi koncertet és bált is tartottak. Mi az idei első, nagyszabású farsangi összejövetelük alkalmából szólaltattuk meg az egyik alapítót, Gerendeli György nyugdíjas pedagógust, népművelőt.

– Pezsgő közösségi élet volt a hatvanas években a faluban. A beatzene befolyásolt bennünket (Laukó Istvánt, ­Lugasi Józsefet, Tóth Istvánt és engem), három gitár, egy dob felállásban zenéltünk, ­Lívius néven. Lelkesedésünket fokozta a falubeliek érdeklődése. Amikor próbáltunk, akkor is jöttek és táncoltak körülöttünk. Komoly báli, zenés alkalmakra kaptunk felkéréseket, miután összeállt a repertoárunk. Shadows-, ­Ventures-, Spotnicks-számokat játszottunk. Mambo márkájú magnóra rögzített dalokat tanultunk. Magyarul főként Metró- és Omega-slágereket énekeltünk. Angolul nem tudtunk, később felbátorodtunk, hiszen senkit nem zavart

a halandzsa kiejtésünk, igaz, a rajongóink közül is alig tudott valaki angolul – sorolta élménydús évtizedeiket a ­Lívius egyik alapítója.

Két lány, Nagy Teri és Nagy Éva később csatlakozott a zenekarhoz, jól is jött az új hangszín, az egyre több slágert műsorára tűző zenekarnak.

– A művelődési ház akkori vezetőjét arra biztattuk, modernizáljuk a technikát. Így kaptunk korszerű hangfalakat, s lett orgonánk. Ekkor csatlakozott hozzánk, s játszott ezen a hangszeren Kiss Tibor. Négy évig az eredeti formációnk zenélt, majd jött a továbbtanulás, a katonaság, a családalapítás. Lett utódzenekarunk, tagok cserélődtek, új néven (Fire-Drake) zenéltek. Mi újra összeálltunk, és 1982-től zenésztalálkozókat szerveztünk.

– Amikor elértük a nyugdíjaskort, elhatároztuk, fenntartjuk az élő zenére szórakozást, szórakoztatást. Hajdan, 1973-ban jött létre a településen a pinceklub 73-as klub elnevezéssel, annak tiszteletére választottuk ezt a nevet az eredeti helyen. Negyven tagunk van. Hisszük, hogy van létjogosultsága a zenénknek a gépi zene és a diszkók mellett. Havonta szervezünk klubesteket. Őrizzük a hagyományokat, a régi nagy slágereket játsszuk máig az utódzenekarunkkal együtt. Hangszereink már sokkal modernebbek, a hangzás kiváló, az élmény éppen olyan, mint a csodás beatkorszak legelején. A különbség csupán annyi, hogy közben elrepült 50 év.

A 73-as klubban minden hónapban zenélnek

A két dombegyházi zenekarban az öt évtized alatt 21 ­zenész fordult meg. A két formációt két generáció tartotta s tartja életben a mai ­napig. A dombegyháziak igénye töretlen az élő zene iránt. Az amatőr könnyűzenei élet helyszíne régen is, mai is a 73-as klub. Amikor dr. Varga Lajos polgármester emlékplakettet adott át a zenészeknek, kiemelte: a könnyűzenei élet és képviselői fontos művelődési ágát jelentik a településnek.