A Békés megyei nők leginkább csak fél szemmel figyelnek a világbajnokságra

Szíve szerint nézné a tornát Bodrogközy Rita békéscsabai énekesnő, de a képernyőre most kevés ideje marad a fellépései és egy házfelújítás miatt. Elmesélte, annak idején apukájával, unokatestvérével sokat járt Csaba-meccsekre.

– Még mózeskosárban feküdtem, de már vitt magával a család a lelátóra. A 70-es 80-as években törzsszurkolók voltunk, később aztán, ahogy változott a játék, lemorzsolódtunk. A nagy figurákat, Messit, Ronaldót nagyon tisztelem, mert mélyszegénységből jöttek, amit nem felejtettek el. Szívből játszanak, vagyonukból adományoznak a rászorulóknak is. Párhuzamot tudok vonni köztük, és a mi egykori csillagunk, Puskás között – sorolta meglátásait az énekesnő, hangsúlyozva, a döntőre igyekszik időt szakítani.

Hasonló gyerekkori élményekről számolt be Veres Krisztina, a Meseház vezetője is. Elmondta, kiskorában,  amikor még a Békéscsaba virágzó korszakát élte, gyakran megfordult a lila-fehérek meccsein. Hölgyként nem kifejezetten a játék, inkább a hangulat ragadta meg.

– Árulták a szotyit, mindenkinek megvolt a maga helye. Felejthetetlen élmény volt a teltházas nézőtér, a B közép vagánysága. Emlékszem a pálya szélén álló szakik feszült várakozására, ahogy a Szokol-rádión hallgatták a körkapcsolást. Most nem követem a focit, utolsó emlékem az, amikor az Atlético Madrid kapusa oroszlánként védett egy meccsen, két tamponnal az orrában sem akart lejönni a pályáról. Az öcsém és a fiam egyébként lelkes szurkolók, nézik a meccseket. A vébé döntőjét én is várom – tette hozzá.

Czeglédi Katalin, a Kopp Békéscsabai Atlétikai Club marketingmenedzsere általában figyelemmel kíséri a sportot, jórészt a most zajló futball világbajnokságot is. 

– Érdekes a helyszín, izgalmakat rejt a kultúrák különbözősége, találkozása, olykor ütközése. A klubunknak van egy  lottózója, a fogadóink naprakészek, így mi is – részletezte. Hozzátette, argentin-brazil döntőre számít. Nem néz meg minden meccset, de ha a barátai felhívják egy-egy érdekesebb találkozóra a figyelmét, akkor szívesen leül a tévé elé, főként jó társasággal. 

Czumbil Emőke bábszínész elárulta, náluk most szinte egész nap megy a tévé, pedig általában csak reggel és este kapcsolják be rövid időre.

– A vébé harmadik napján elromlott a készülék, a férjem sietve ment újat venni. Ő az argentinok játékát szereti, kicsiben fogadni is szokott a meccsekre. Játékosan bevonja a gyerekeket is, ötesztendős fiunk a zászlókért is rajong, jár edzésekre is, focilázban ég. A lányommal együtt sokszor odabújik az apukájához mérkőzést nézni. Ilyenkor el tudok mosogatni, van időm főzni – mesélte mosolyogva. Hozzátette, este, amikor elalszanak a gyerekek, a férjével együtt megnézi az összefoglalókat, tehát valamennyire követi az eseményeket. 

– A magyar válogatott utóbbi meccseit többször élőben néztük meg Budapesten. Tény, hogy nem értek a focihoz, de ha úgy adódik, sok férfinél hangosabb drukker vagyok – fűzte hozzá.