A hét embere levéltáros, nem postás

— Találkoztak már olyannal, akinek fogalma sem volt, hogy mi a levéltár?
— Olyan eset előfordult, hogy összekevertek minket a postával.

— Kik látogatnak ide?
— Az emberek egyik csoportja általában munkaidő-igazolást, bizonyítványok eredetijét, tervrajzokat keres. A csúcs a kárpótlás idején volt. Emlékszem olyanra, hogy egyszerre húszan ültek itt. Mások a családfájukat kutatják, de vannak hivatásosak is. Idén Almáskamarástól Bucsáig 700 gyermek látogat el hozzánk, nekik külön programokkal készülünk.

— A külső szemlélő talán nem mondaná látványosnak a gyulai központú levéltárban folyó munkát, ezért megkérem, segítsen eloszlatni ezt a képet!
— A munka döntő többsége nem látványos! Viszont fontos célunk, hogy ne hibázzunk. Nagy változások azért itt is vannak, megkezdtük az átállást a digitalizációra, egyre több dokumentum lesz elektronikusan elérhető a 8 ezer 200 folyóméternyi irattömegből. Könyveink közül 21, összesen több mint 6000 oldal — keresővel ellátva — honlapunkról már elérhető.

— Valahogy biztosan zavarba lehet hozni önöket. Mesélne meglepő kérésekről?
— Nem is olyan rég kaptuk azt a feladatot, hogy soroljuk fel gyorsan Békés megye és Norvégia múltbéli kulturális kapcsolatainak fontosabb epizódjait. De csak az ütősebbeket. 

— Nehogy azt mondja, hogy találtak valamit!
— Töprengtünk egy sort, amikor is szép, piros-kék keretes könyvborítók villantak fel előttem, középpontban a hátán könyves tékát cipelő Kner-emberkével. Ez a figura a Gyomai Kner Nyomda által 1931-ben kiadott hatkötetes norvég prózasorozat borítóin látható.

— A Kner család amúgy is nagyon érdekli önt, nem egy írása jelent már meg róluk. Minek tudható be a kitüntető figyelem?
— Több generációtól maradtak ránk dokumentumok, ezáltal kivételes módon egy igazi, polgári értékátadási rendet tudunk rekonstruálni. De hogy mást ne mondjak, az ő levelezésüknek köszönhetően őrzünk eredeti kéziratokat többek között Bartók Bélától, Babits Mihálytól, Fülep Lajostól, Móra Ferenctől, Szabó Lőrinctől.

— Napjaink talán legkényesebb témája a cigánykérdés. Nem a „Források a Békés megyei cigányság történetéhez” című kiadványuknak szeretnénk most reklámot csinálni, azt viszont nem bánnánk, ha elárulná, ez alapján mit szűrhetünk le az elmúlt 250 év tapasztalataiból?
— Egy problémát könnyebb megérteni, ha visszatekintünk a múltba, és megnézzük, hogy alakultak a társadalmi együttélés szabályai. A megyébe érkező vándorcigányok beilleszkedése okozott gondot a XVIII. században, Mária Terézia például igyekezett megakadályozni, hogy tovább vándoroljanak az osztrák örökös tartományok felé. Ennek ellenére nem volt nagyobb gond az együttélés során, az egyensúly a dualizmus korában borult fel, amikor a gyáripar aláásta a megélhetését sok, hagyományos mesterséget űző embernek. A problémákat azóta sem sikerült megoldani. És ami tanulság: egy-két generáció alatt nem lehet visszafordíthatatlan változást elérni.

Mezőberénytől Gyuláig: az igazgató szakmai életútja

Az 1956-ban, Mezőberényben született levéltárigazgató a helyi Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett 1975-ben. Az érettségit követően, 1975 és 1980 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem—könyvtár szakot végzett. A Békés Megyei Levéltár munkatársa 1980-tól, 2005 óta az intézmény igazgatója. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1986-ban egyetemi doktori címet, 1997-ben PhD tudományos minősítést szerezett. Főmunkatársként gondozza a Bárka című folyóirat társadalomtudományi rovatát. Számos publikációja jelent meg.