Ultratáv

A medgyesegyházi Zipperer Viktor nemrég kerékpáron járta be az ország határmenti településeit. Hatvanévesen vállalkozott a nagy útra, tisztelegve saját, kerek születésnapja, valamint Schéner Mihály festő világra jövetelének századik évfordulója előtt.

Edzett és rutinos, több különleges megmérettetést is háta mögött tudhat. Elfutott már Orosházáról Tatabányára, Gútáról Medgyesre. Nyolc éve körbefutotta az országot is. Akkor hatvankét napot töltött távol, csaknem kétezer kilométert tett meg, most biciklivel ezerkilencszázat tekert le, kicsit több, mint két hét alatt. Elmesélte, a start után háromszor kapott defektet, de kitartó volt. Hegymenet és szembeszél, sőt esőfüggöny sem állhatta útját. Azt mondja, a kulcsot a mentális erő jelenti, s az, hogy a távot nem egészében nézi, hanem szakaszokban gondolkodik. A mélypontokon, amikor minden porcikája fáj, sem adja fel, jutalma az önlegyőzés. A híres sportpszichológus, Carla Meijen kutatásai is megerősítik: az ultrafutók önuralma a nagy teljesítmények után tovább erősödik.  

Ilyesmire lenne szüksége annak az autósnak is, aki a minap kerekeit csikorgatva száguldozott, szlalomozott az eső áztatta, csabai Széchenyi utcán a reggeli csúcsban. Rossz hírt kapott, dühös volt, vagy csak sietett, nem tudom, de sportot űzhetne kevésbé veszélyes dolgokból is, amik ráadásul sokkal menőbbek. Tudhatná: "A ló úgy vágtat, mint senki más, ám a teve az, aki lassan ugyan, de éjjel-nappal megy előre."