Sokféleség

A mai nap a Földünké, a biológiai sokféleség megőrzéséé. Kérdés, van-e okunk ünnepelni annak tudatában, hogy az elmúlt 115 évben négyszáz gerinces faj halt ki, és évente ötven állatfaj kerül közelebb ugyanehhez a sorshoz? A tudósok szerint a biodiverzitás csökkentésével az emberiség „az élet könyvtárát égeti el”. Túlterjeszkedünk, túlfogyasztunk, beavatkozunk az ősi egyensúlyba. Veszélyeztetjük az állatok, a beporzó rovarok, a növények létét. Könnyű beláthatni; a legtöbb faj kihalásáért nem a visszatérő jégkorszakok, a nagyobb meteoritok a leginkább felelősek, hanem mi. A listán ott az erdőirtás, a beépítés, a méltánytalan mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi tevékenység. 

Ha számít még unokánk, bolygónk jólléte valamit, ideje a kizsákmányolás, az anyagi mohóság helyett egy etikusabb adok-kapokra váltani. A „kisember” autózhat kevesebbet,  többször lemondhat a húsevésről, ihat csapvizet a palackos helyett. Vehet helyi árut, csomagolásmenteset, komposztálhat, válthat szelídebb tisztítószerekre. Ültethet fát, vagy a balkonra méhbarát növényeket. Éheztetheti a szemetesét, üresen hagyhatja az új vállfáit. 

A „nagy” meg leteheti voksát – és pénzét – a természetvédő programok mellé, példát mutathat a tömegnek. Használhatja a környezetvédelem innovációit, az újszerű megoldásokat. Igyekezhet hosszú távra befektetni, sebesen korrigálni, hogy onnan fentről is sokáig szépnek látszódhasson a táj, és tisztának a levegő.