2023.12.16. 14:49
Kiderül, mit keres Dubajban az orosházi Böczögő Dorina
Korábban soha nem járt Dubajban, április óta azonban az Egyesült Arab Emirátusok legnépesebb városában él és dolgozik az orosházi születésű, pályafutása jelentős részét nevelő-egyesületében, a Torna Club Békéscsabában töltő tornásznő, akiről a Magyar Nemzet írt.
Komoly sikereket ért el a Torna Club Békéscsaba színeiben.
Fotó: Micheller Szilvia/NS-archív
– Tavaly év végén úgy gondoltam, hogy új környezetre van szükségem. Az interneten egyszerűen beírtam a keresőbe a „Dubai” és a „gymnastics” szavakat, jó néhány tornaklubokat találtam, ezekhez elküldtem az önéletrajzomat, és a Flyhigh Fitness hálózattal megállapodtam, ahol egy korábbi magyar válogatott tornász, Pásztor Ildikó a vezetőedző, erről azonban nekem előtte fogalmam sem volt. Mielőtt áprilisban megérkeztem ide, soha nem voltam Dubajban, de vonzott az itteni nyüzsgés, és azt azért tudtam, hogy mire számíthatok – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek a 31 éves tornásznő, aki a szomszédos Katarban többször járt versenyzőként. – Doha is az egyik kedvenc városom, így abban biztos voltam, hogy az arab világgal nem lesz gondom. Dubajban ráadásul sokkal szabadabb az élet, mint Katarban, és tényleg nagy a pezsgés. Volt már olyan órám gyerekekkel, hogy nyolcan voltunk a teremben, nyolc különböző országból. Persze vannak helyi tanítványaim is, akik magánórákra jönnek. Nagyon jól érzem magam itt, és amúgy nemcsak edzéseket tartok, még én is edzek; azt még nem akarom kimondani, hogy véglegesen elvágjam ezt a szálat.
Konkrétan már a sivatagban lakom. Egyébként itt is van egy nagy bevásárlóközpont, strand, három tenisz- és egy krikettpálya is. Mindezt azért mondom, mert már rengeteg helyre eljutottam itt, de leginkább a sivatag fogott meg, a homoknak itt egészen különleges színe van, olyan, mint a vörösréz. Az is meglepett, hogy a főút mentén sokszor végig autók, terepjárók állnak, a helyiek ide járnak ki kempingezni, kialakítanak maguknak egy-egy kis zugot fotelekkel, és a dűnéken megy a kvadozás, elképesztő a látvány. Bent a dűnék között pedig a naplemente semmihez sem foghatóan varázslatos.
Böczögő Dorina beszélt a Magyar Nemzetnek kezdetekről, a kollégiumi évekről is, illetve a 2008-as pekingi olimpiáról is. Legjobb eredményeit már jócskán a húszon túl érte el: 2016-ban talajon megnyerte a challenge világkupa-sorozatot, 2020-ban Eb-bronzérmes lett a magyar csapattal, tavaly áprilisban pedig első komoly eredményét ugrásban érte el.
S hogy mit hozhat számára a jövő?
– Nem olyan régen még valóban arról szólt a női torna, hogy tizenöt-tizenhat éves korukra már kiégették a lányokat, manapság viszont már nagyon erős alapokról felépítik őket – mondta Dorina. – Egyre többen vannak olyanok is, akik komolyabb sérülés, hosszabb kihagyás, vagy akár később szülés után visszatérnek és eredményesek, kijutnak az olimpiára is. A sérülések esetében azt azért ki kell emelni, hogy az utóbbi tíz évben az orvostudomány, a rehabilitáció rengeteget fejlődött. Budapesten én is nagyon sokat köszönhettem a rehabosoknak, Laszák Lászlót és Maros Edét hadd említsem meg név szerint, évekig segítettek. A Magyar Torna Szövetség kiválóan felszerelt rehabilitációs szobát alakított ki mindenféle regenerációs géppel, jégkamrával. Abban egyébként én nagyon szerencsés vagyok, hogy gyorsan regenerálódom, jó a genetikám, most is olyan a testem, mint húszévesen, akár még mindig tudnám folytatni a versenyszerű tornát.
