A fegyelmezettségben hisz Rác Sándor, az Előre női kézilabdázóinak új vezetőedzője

– Egyik álma már megvalósult, egy ideje magyar állampolgársággal is rendelkezik, a másik pedig a nyáron teljesült azzal, hogy magyar csapatnál edzősködhet.

– Nagyapám Magyarországon járt iskolába, s nekem mindig az volt az álmom, hogy a francia után felvehessem a magyar állampolgárságot is, amit négy éve meg is kaptam. A másik célom az volt, hogy itt fejezhessem be az edzői karrieremet. 1988-ban még játékosként mentem ki Franciaországba, majd a pályafutásom befejezése után 1994-ben ott is kezdtem el edzősködni.

– Sokat gondolkozott a válasszal a békéscsabaiak megkeresése után?

– Meglepődtem a megkeresésen. Korábban voltak kapcsolataim a siófokiakkal, a debreceniekkel és az érdiekkel is, de valahogy sosem jött össze a magyarországi munka. Amikor hívtak, éppen élő szerződésem volt és nem tudtam jönni. Dolgoztam együtt magyar menedzserekkel és valaki elküldte az én elérhetőségemet. Az elmúlt időszakban szóba került, hogy vagy a marokkói férfi, vagy a tunéziai női válogatottnál folytatom a munkát, de közben megkerestek Békéscsabáról és hogy a kérdésére válaszoljak: nem gondolkoztam sokat, azonnal igent mondtam. Csütörtökön felhívtak és mondták, hogy vázolnák a terveiket, én pedig azt válaszoltam, hogy nem szükséges, ha akartok, akkor jövök! Szombaton már itt voltam, és nagyon gyorsan megegyeztünk egymással.

– Hétfőn kezdte meg a munkát a csapattal. Milyenek az első benyomásai?

– Megpróbáltam felvázolni a lányoknak, hogy mit fogunk játszani, de most elsősorban még fizikai munkát végzünk. Nagyon jól dolgozik a csapat. Két hét múlva már többet tudok majd mondani, amikor már az első felkészülési mérkőzést is lejátsszuk.

– A nyáron több fiatal játékos érkezett Békéscsabára. Véleménye szerint szükség van még erősítésekre?

– Nagyon fiatal a csapat, látható, hogy szükség van még rutinosabb játékosokra. Ha bejön egy-két sérülés, akkor fontos, hogy helyettük legyenek bevethető játékosok.

– Mi az edzői ars poeticája? Mit hoz magával Franciaországból?

– A legfontosabb nálam a fegyelmezettség. Fontos, hogy azt a játékot, amit alkalmazunk, ahhoz szigorúan tartsa magát a csapat. Abban a játékrendszerben nagyon sok szabadság van, de a kereteket nem szabad túllépni. A védekezésre természetesen különösen nagy hangsúlyt fogunk fektetni, hiszen ez egy alap.

– Főként olyan csapatoknál dolgozott, amelyek nehézségekkel küszködtek, de sikerült felhúzni ezeket az együtteseket.

– Sokáig dolgoztam a legjobb francia egyesületnél Metzben, és azt kell, hogy mondjam, a körülményeket, a hátteret, az infrastruktúrát, a szakmai stábot tekintve, semmivel nem jobb, mint a Békéscsaba. Itt minden adott a magas színvonalú munkához, most már csak egy jó csapatot kell építeni!

– Ha edzőként nem is dolgozott még a városban, de játékosként már megfordult itt.

– Vannak emlékeim Békéscsabáról, hiszen még játszottam is itt a Vízmű Kupán – ami rangos tornának számított abban az időben – 1981-ben és én lettem a torna legjobb kapusa, Kovács Mihály pedig a legjobb játékos.