2021.01.17. 14:02
Még ma is szívesen nézi a mérkőzéseket a volt kapitány
Január 14-én ünnepelte 75. születésnapját Schneider István, akit ez alkalomból köszöntöttek a Békéscsaba 1912 Előrénél. A ballábas labdarúgó Csanádapácán született, 15 évesen 1961-ben mutatkozott be a helyi felnőttcsapatban. Egy évvel később Szombati György hívására a Békéscsabai VTSK-ba igazolt, majd három év kecskeméti kitérő után hazatért az NB II.-es Előrébe, amellyel bajnoki címet nyert. Az NB I. B-ből 1974-ben felkerültek az NB I.-be.
Az ünnepelt labdarúgóval – aki két év alatt 34 alkalommal játszott az Előre NB I.-es csapatában, és amelynek kapitánya volt – beszélgettünk pályafutásáról, a lila-fehér utódokról és az unokákról, akik közül ketten is követik a nagypapát.
– Sok emlékezetes mérkőzést játszottam lila-fehér mezben. Talán kiemelném az 1974-es utolsó, szentendrei Kossuth KFSE elleni NB I. B-s találkozót, amelyen az én szögletem után Vágási fejelt a kapuba, majd Zsiros Gyuri állította be a 2–0-s végeredményt, amivel feljutottunk az NB I.-be. A hazaérkezés után itthon Láza Jani vezetésével megünnepeltük a feljutást,
és egy lovas kocsin énekelve körbejártuk a várost.
Az élvonalban remekül kezdtük az őszt. A nyitányon itthon megvertük az MTK-t, majd a Vasasnál is győztünk, az én szögletem után fejelt Németh Lajos közelről a kapuba, s közben összeütközött Müncz György játékvezetővel, de szerencsére nem lett belőle nagyobb baj. A Csepel elleni vereség után 1–0-ra győztünk a Videoton ellen is idegenben. Akkoriban tizenkét-tizennyolcezer szurkoló járt a meccsekre, igazi megyei csapat volt az Előre, amelynek én lehettem a csapatkapitánya, olyan kiváló válogatott labdarúgókkal fogtam kezet a kezdésnél, mint Bene Feri, Karsai Laci vagy Halmosi Zoli.
– Miként ítéli meg a mai, az NB II.-ben szereplő Előrét?
– Az elmúlt év utolsó bajnokiján, a Vasas elleni tévés meccsen nagyon jól játszottak a fiúk, ha ezt a formát állandósítani tudnák, és az együttes magja egybe maradna, akkor két éven belül megcélozhatnák az NB I.-t. Szépen fejlődik az infrastruktúra is Békéscsabán, jó az utánpótlás-nevelés, tehetséges fiatalok kerülnek fel a nagyokhoz az akadémiáról, ahol Jakab Péter és Szokolay Sanyi vezetésével remek munka folyik.
– Napjainkban mivel foglalkozik Schneider István?
– Nagy öröm a családnak, hogy a kilencvenhat éves édesanyám még él Csanádapácán, ahol egy gondozónő vigyázz rá, de én is szinte minden nap meglátogatom, bevásárolok neki, segítek a ház körüli munkákban. Most, hogy már csaknem egy éve itt van a koronavírus-járvány, én is regisztráltam az oltásra, hiszen nem tehetjük ki magukat és a szeretteinket, így az édesanyámat se a fertőzésnek. A mama melletti elfoglaltság mellett a szabadidőmben nézem a meccseket a tévében, az angol és spanyol bajnokik mellett, én figyelemmel kísérem az NB I.-es találkozókat is.
Úgy gondolom, hogy tavaly nagyot lépett előre a magyar foci,
ezt igazolja, hogy hétfőn az Év sportolója választáson taroltak a labdarúgók, hiszen a válogatott Szoboszlai Dominik és Marco Rossi is az első helyen végzett.
– Két unokája is labdarúgónak készül…
– Valóban így van. Itt nevelkedtek mindketten a csabai akadémián, ahol jó alapokat kaptak. A nagyobbik, Nándi Felcsúton, a Puskás Akadémia U15-ös csapatában csatárként szerepel, és bekerült az U15-ös válogatott keretébe, amelynek a korábbi Előre-játékos Belvon Attila a szövetségi edzője. Az ősszel a Fradi elleni rangadón két gólt szerzett, s végül 4–0-ra nyertek. Éppen a napokban mondta, hogy felvitték az egy évvel idősebbek közé, az U16-os csapatba. A kisebbik unoka, Ákos a Fehérvár FC U12-es csapatában rúgja a labdát, és ő a házi gólkirály, az ősszel tizenhárom gólt szerzett. Azért, hogy biztosítani tudják a két gyerek fejlődését, a fiamék elköltöztek Székesfehérvárra. Szeretném még megérni – ha nem jön közbe semmi zavaró körülmény –, hogy valamelyik unoka bemutatkozzon az NB I.-ben, persze azt se bánom, ha mindkettőből élvonalbeli labdarúgó lesz.
