Puskás Öcsivel is jó kapcsolatot ápolt Arató Lajos

Észrevétlenül, csendesen fordított hátat a földi létnek január 4-én 85 esztendősen idősebb Megyebíró János, vagy ahogyan barátai hívták: az Öreg Megye, a gyulai labdarúgás nagy támogatója.

Gajdács Pál

Arató Lajos és id. Megyebíró János (a Magyar Labdarúgó-szövetség korőbbi Békés megyei elnökségi tagjai). Mellettük Piller Sándor, a Békés Megyei Labdarúgó-szövetség akkori elnöke. Az Aranycsapat tagjaiból négyen: Grosics Gyula, Puskás Ferenc, Buzánszky Jenő és Hidegkuti Nándor. A kép jobb szélén Pataki István, Békés korábbi polgármestere és Tóth Márton, az MLSZ akkori megyei főtitkára /Fotó: BMH-archív/

Az egykori gyulai labdarúgó, játékvezető, a focit szerető, s a gyulai labdarúgást támogató sportember nagy űrt hagyott maga után, barátai még mindig nehezen fogadják el, hogy nem sztorizgathatnak, nem beszélhetik meg vele a kedvenc sportágukban történteket.

Az egykori NB II.-es gyulai sikercsapatban futballozó Arató Lajos így emlékezik:

– A korai évektől kezdve egészen az utóbbi időkig számtalan kezdeményezéssel, sok munkával, megszívlelendő tanácsokkal segítette mind a gyulai labdarúgást, mind a fiatal és az idősebb labdarúgókat. A gyulai csapat 1969-es lengyelországi edzőtáborában is a csapat intézőjeként vette ki részét a munkából.

Arató Lajos és id. Megyebíró János Mellettük Piller Sándor. Az Aranycsapat tagjaiból négyen: Grosics Gyula, Puskás Ferenc, Buzánszky Jenő és Hidegkuti Nándor. A kép jobb szélén Pataki István, és Tóth Márton /Fotó: BMH-archív/

Fia, ifjabb Megyebíró János nagy részben édesapja unszolására lépett a játékvezetői pályára:

– Játékvezetőként vezetett NB II.-es mérkőzéseket is, majd később országos ellenőrként tevékenykedett – beszélt édesapja futballban betöltött szerepéről ifjabb Megyebíró János korábbi NB I.-es és FIFA-játékvezető. Az 1985-ben megalakult női nagypályás labdarúgócsapatot alapító tagként, a szakosztály igazgatójaként segítette. Az 1990-es évektől elnökségi tagja volt a Békés Megyei Labdarúgó-szövetségnek, ő szervezte be a mai napig is tevékenykedő gyulai tagokat.

Arató Lajos felidézte a Békés megyei polgármesterek labdarúgó-találkozóit, ahová rendszeresen meghívták a régi nagy klasszisokat, Puskás Öcsit, Grosics Gyulát, Berendi Pált, Palotai Károlyt, Hidegkuti Nándort és Buzánszky Jenőt.

– Az utóbbi években bizottsági tagként segítette a gyulai pályán felállított emléktáblával kapcsolatos feladatokat. Az évenkénti labdarúgó-találkozónkon rendszeresen részt vett, szerette a közösséget. Sokat segített, biztatott a nehezebb időszakokban is – mindezt már Tóth II. József, a Gyulai MEDOSZ egykori játékosa mondta.

Himer István szerint id. Megyebíró János szívügyének tekintette a fiatal játékvezetők támogatását.

– Labdarúgókapus volt, de kézilabdázott is. Voltak neki is álmai, hogy majd egyszer NB I.-es játékossá válik, de ez végül nem valósult meg – mondta az edzőként többek között az NB I.-es SZEOL AK, majd az Aranycsapat egykori védőjével, Lantos Mihállyal együtt Zalaegerszegen is tevékenykedő, még ma is nagyon aktív 79 esztendős Himer István.

Tóth II. Józsefnek is segített id. Megyebíró János /A szerző felv./

– Nagyon hamar sportvezető lett, és ott is a legjobbak közé került. Először a csapat intézőjeként dolgozott és amolyan mindenes volt, ott segített a játékosoknak, a csapatnak, ahol csak tudott. Később, a hotel vezetőjeként is megmaradt a foci nagy támogatójának. Nagy része volt abban, hogy a fia, ifjú Megyebíró János is NB I.-es játékvezető, sőt, FIFA-kerettag lett, de egyébként is rengeteg játékvezetőnek segített a pályája elindításában. Ő maga is nagyon jó bíró volt, imádta a játékvezetést. A világbajnoki döntőt vezető Puhl Sándor rendszeresen vendége volt, mint ahogy a magyar labdarúgás nagyjai, egykori válogatott játékosok is. Nagypályás városi labdarúgó-bajnokságokat szervezett, ami szerintem egyedülálló volt az országban.

Himer István végül egy gyerekkori emlékkel fejezi be az emlékezést:

– Kisgyerekkorom óta ismertem, ő hat évvel volt idősebb nálam. Még egészen kicsi voltam, amikor Gyulán, a Kenyérsütő utcában fejelőbajnokságot rendeztünk, mindenki egy csapat nevét vette fel, én a Dorog becenevet kaptam. Meg kellett tanulnom jól fejelni ahhoz, hogy versenyben maradjak vele és a bátyámmal. Nem sokkal a halála előtt még beszélgettünk. Ha hazajöttem Gyulára, mindig megkerestem, mindent tudott a helyi fociról. Áldott jó ember volt! – mondta Himer István.