A fiúk élvezték a vízilabdát

– Minek köszönhető, hogy hosszú idő után újra feléledt a sportág Békéscsabán?

– Megszakításokkal már a múlt század első felében, majd a második világháború után is élt a póló a megyeszékhelyen, ám nem mindig tudott életben maradni. Az úszósportág viszont működött, s az onnan valamiért kikopott fiatalok közül sokan megszerették a vizet az 1970-es években. Kialakult egy „visszajáró” mag, így jött az ötlet, hogy hozzunk létre egy vízilabdaklubot. Olyan fiatalok aktivizálódtak, mint Szécsi Tamás, Ricza Lajos, dr. Lipták Pál, dr. Vincze Gábor, akik aztán több évtizeden át valamilyen formában életben tartották a klubot. A felszerelést, a labdát, a kaput magunk vettük, illetve az utóbbit magunk gyártottuk, a lóvét pedig összedobtuk, ha mérkőzésre akartunk utazni. A Békéscsabai MÁV SE szakosztályaként kaptunk egy pecsétet Szécsi Józsi bácsitól, nulla forint költségvetéssel. A labdarúgóktól kapott kopott bőrlabdákkal és egy Tigár kosárlabdával kezdtünk vízilabdázni, amelyet Ricza Lajos hozott „Jugóból”. A bőrlabdákat minden edzés előtt padlófényező pasztával kentük be, hogy minél később szívják be magukat vízzel. Ám így is röpke egy óra alatt megtelítődtek, olyanok lettek, mint egy medicinlabda. De a lényeg az volt, hogy élveztük, amit csináltunk.

– Milyenek voltak az első mérkőzések?

– Vincze Gábor szervezte meg az első felkészülési meccset, a Szeged OB I.-es ificsapatától 38–0-ra kikaptunk. 1975. május 8-án volt az első OB II.-es bajnoki mérkőzésünk Miskolctapolcán, ahová háromszori átszállás után hajnali három órára érkeztünk meg, majd kölcsön lasztival és sapkákkal játszottunk, így a mérkőzés végén egy méretes zakóval távoztunk, ugyanis 21–0 arányban kikaptunk. Akkoriban így álltunk fel: Balázs Lajos, Pásztor Gyuró, Lipták Pali, Szécsi Tomi, Ricza Lajos, Szeles Imszi, Bandúr András, Gelegonya József, Török Sándor, Szilágyi József, Szedoglavits István, Gácsér József. A vereség még inkább megacélozta elhatározásunkat, rögtön tudtuk, mit kell ahhoz tenni, hogy egyszer szebb napokat megéljen a póló Békéscsabán. A mérkőzésekre még a ’90-es években is többnyire vonattal utaztunk. Mindent a saját pénzünkön vettünk.

– Hogyan zajlottak abban az időben az edzések?

– Az Árpád fürdő versenymedencéjében termálvízzel kevert csapvíz volt, amelyet minden csütörtökön délután leengedtek. A strand akkoriban este hat órakor zárt, de senkit nem zavartak ki estefelé sem. Mi csak ekkor tehettük be a kaput.

– A mávos idők elmúltak, ki karolta fel ezután a vízilabdázókat Békéscsabán?

– Három évig szerepeltünk a MÁV égisze alatt, majd 1978-ban átvett minket a Békéscsabai Előre Spartacus. A szakosztályvezető, edző és játékos Szécsi Tamás vette át az édesapjától az irányítást. Ekkor nyílt lehetőség először utánpótláscsapatot nevezni a bajnokságokba, Ricza Lajos és Blahut Béla játékosaink társadalmi munkában végzett edzői tevékenységének köszönhetően. Tíz évvel később az Előre megszüntette a szakosztályait, a vízilabdát Minőség SE néven jegyezték be önálló sportegyesületként, amelynek elnöke Hidvégi István volt. Újabb egy év után, 1990-ben dr. Máté Mihály vette át az egyesület vezetését, mint elnök, és 1993-tól Thermál Vízilabda Sportklub néven szerepeltünk. Öt évvel később, 1998-ban feljutottunk az OB I. B-be, ahol több mint húsz évig szerepeltünk. Tizenöt évvel ezelőtt, 2005-ben dr. Becsei Zoltán, majd 2008-ban ismét Szécsi Tamás vette át az egyesület vezetését. Ekkor lett a nevünk Csabai Csirkefogók Vízilabda Klub. Mint ismert, 2012-től és napjainkban is Borsos Pál az egyesület elnöke. Legyünk hálásak az alapítóknak, hogy annak idején megvalósították álmukat, és lehetőséget biztosítottak számunkra, illetve a mai fiataloknak az egyik legtöbb edzést, energiát, fáradságot, intelligenciát igénylő sportág műveléséhez.