Az Európa-bajnokságon szerzett élményeikről meséltek

A belga Jan De Brandt által irányított magyar női röplabda-válogatott egy győzelemmel és négy vereséggel zárta a budapesti társrendezésű Európa-bajnokságot, és az 5. hely azt jelentette, hogy nem jutott tovább az egyenes kieséses szakaszba. Nem feltétlenül múlott ez a Békéscsabai RSE két válogatott játékosán, a 22 esztendős centeren, Pekárik Eszteren és a 26 éves liberón, Molcsányi Ritán. Bár mindkét játékosnak akadtak jobb és rosszabb pillanatai, összességében mindketten dicsérhetők, hiszen az összes találkozón maximálisan odatették magukat.

Gajdács Pál

Néhány nappal a csoportküzdelmek után a már klubcsapatukban dolgozó két játékost kérdeztük a kontinensbajnokságon szerzett pozitív és negatív élményeikről

Molcsányi Rita:

– Mindenki nagyon élvezte, hogy itthon játszhatunk, sokan kilátogattak a Papp László Budapest Sportarénába, és jó hangulatot teremtettek minden mérkőzésen. A hangulatot a hollandiai utánpótlás Eb-hez tudnám hasonlítani, ahol a hazaiakat három-kettőre, mintegy háromezer néző előtt győztük le. A játékkal már nem voltunk annyira megelégedve, szerettünk volna továbbjutni a csoportunkból. Románia ellen görcsösséget éreztem, akármivel próbálkoztunk, nem jött össze. A többi találkozón jól játszottunk, mindig közel voltunk az ellenfélhez – kivéve a más szintet képviselő hollandok ellen – az azeriek és a horvátok ellen is jobban fogadtunk és szetteket, de akár a mérkőzést is megnyerhettük volna. A célunk egyértelműen az volt, hogy továbbjussunk a csoportunkból, ám ez az elvárás nem helyezett nagyobb terhet a válogatottra. A saját játékomat hullámzónak láttam, voltak jobb és rosszabb pillanataim is. Sajnos éppen a kulcsfontosságú, románok elleni mérkőzésen nem ment. Azért a szép pillanatokat elraktározom az Európa-bajnokságról, amely az első volt pályafutásom során, az azt megelőző két eseményen ugyanis sérülés miatt nem vehettem részt.

Pekárik Eszter:

– Hatalmas élményt jelentett az Európa-bajnokság. Békéscsabán már hozzászoktam a nagy nézőszámhoz, ahol sokszor kétezren is biztatnak bennünket, de a budapesti három, olykor négyezres szám tényleg újdonságot jelentett. Az eredmény miatt nagyon szomorú és csalódott vagyok, mert nem sikerült továbbjutnunk. Küzdöttünk, de az erőfeszítéseink nem bizonyultak elégségesnek a győzelemhez. Kis dolgokon múlott, sajnos a fontos pillanatokban nem voltunk elég határozottak, és nem akadt olyan játékos, aki hátára tudta volna venni a csapatot. A románok elleni csata volt a kulcsmérkőzés, azt kellett volna megnyernünk. Persze próbálok a pozitívumokra emlékezni és azért azokból is akadt bőven. Legjobban Románia ellen ment a játék, a nyolc blokk tényleg extrateljesítménynek számít. Azon a találkozón kijött a legjobb formám.

A válogatott mérkőzései

Pekárik Eszter mind az öt csoportmérkőzésen a kezdőben kapott helyet. Molcsányi Rita a Hollandia elleni mérkőzést kivéve mindegyik találkozón pályára lépett, megosztozva a feladatokon a nyíregyházi Tóth Fruzsinával.

Magyarország–Észtország 3:0

(15, 17, 15)

Pekárik Eszter: 7 pont.

Románia–Magyarország 3:1

(23, –21, 24, 22)

Pekárik Eszter: 12 pont

Magyarország–Azerbajdzsán 0:3 (-21, -15, -21)

Pekárik Eszter: 3 pont.

Magyarország–Horvátország 0:3 (–20, –23, –33)

Pekárik Eszter: 8 pont.

Magyarország–Hollandia 0:3

(–17, –13, –15)