A muronyi kocsmában a vendégekkel együtt szavalt Petőfit a versvándor – podcasttal

Tóth Péter Lóránt elmondta, diákként kitűnő magyartanárai voltak, akik közel vitték az irodalomhoz, megszerettették vele a versmondást. Járt vers- és mesemondó versenyekre, rendre jó eredményeket ért el. Érezte, hogy a közönségre is hatással van, és ő is szerette, hogy a szövegek felhasználásával, azok mögé bújva beszélhet magáról, érzéseiről. Aztán 14 évesen bejött az életébe a kosárlabda, a sportnak élt, nem mondott verseket. 

Hétszáz településen fordult meg

Testnevelés- és történelemszakos tanárként végzett és dolgozott, és bár nem állt ki közönség elé, saját szórakoztatására tanult verseket. Amikor összejött húsz József Attila-költemény a fejében, a lelkében, készített egy előadóestet, ami aztán apró lépésekkel visszavitte a színpadra. Hat éven át párhuzamosan tanított, és közben tartotta az előadásokat is. Aztán 2015-ben elhagyta a katedrát, és úgy döntött, hogy elindul egy olyan úton, amilyenre nagyon vágyott.

Szerettem volna megismerni az országot, a Kárpát-medencét, és nemcsak kirándulóként, hanem úgy, hogy viszek is magammal valamit. Lassan tíz éve ezeket az előadásokat viszem – ecsetelte. Egy kis füzetbe az elejétől kezdve jegyzi, hogy melyik napon, melyik településen, melyik előadását mutatta be. Összességében, a nagyvilágban 700-nál is több településen járt, ez háromszor ennyi előadást jelent, a több tízezer kilométernyi utazás révén több tízezer diákkal, hallgatóval találkozott.

Példaképeket állít a diákok elé

– Próbálok olyan témákat választani a diákoknak, amelyek példaértékűek lehetnek ma is. Ebben az őrült hajtásban, felgyorsult világban annyi minden zúdul az emberre. Nincsenek otthon beszélgetések, szülők is alig vannak otthon. Hiányoznak a régi példaképek, akikről a nagyszüleink beszéltek. Próbálom azokat az embereket megmutatni, akik igazodási pontok lehetnek. Itt van például Petőfi és Arany barátsága, amikor két teljesen más világnézetű ember találkozott – magyarázta.

– Petőfi korának legnagyobb önbizalommal rendelkező embere volt, gondolkodás nélkül nekiment szóval vagy tettel akárkinek a vélt igazságáért. Itt van Arany, aki visszahúzódó, önmarcangoló, önbizalom-hiányos. Petőfi próbálta az önbizalmat, a hitet önteni Aranyba, Arany pedig a szabadságharc idején vigyázott Petőfi családjára, ő ezt tudta ajánlani. Ez egy olyan kapcsolat, amely a mai világban óriási odafigyelést igényel – folytatta. 

– Nem árulok el titkot azzal, hogy milyen ma a közbeszéd az országban, akár a munkahelyeken, az iskolákban. Az emberek nagy része tele vannak frusztrációval, bizonytalansággal, bizalmatlansággal, nem tudják, hogy kinek, mit és hogyan higgyenek el. Állandóan ki vannak téve üldözési mániaszerű dolgoknak, el kell dönteniük, hogy fekete vagy fehér, pedig sokkal színesebb az ember és a világ. Itt van Petőfi és Arany, akiknek nem az volt a fontos, hogy a saját igazukat hajtsák állandóan. Mindig a közös pontot keresték, ami összeköti őket. Ez a nagy feladata a mai világunknak.

Nincs csak egyetlen igazság

– Nem kell hülyének nézni a gyerekeket. Ők értik ezeket – fogalmazott Tóth Péter Lóránt, utalva arra, hogy volt egy időszak, amikor divat volt átiratokat készíteni, és például A walesi bárdok esetében Edward királyt egy mai maffiavezérnek beállítani. – Semmi mást nem kell tenni abban a 60 percben, csak őszintén, nem megjátszva elmondani egy történetet. József Attila 14 évesen árva lett, nem volt más lehetősége a szegénységből való kitörésre, mint tanulni és olvasni, írni. Radnóti Miklós sem akart mást, csak hazamenni a feleségéhez. A halálúton írt tíz verset. Tudta, hogy a két lába viszi haza, de ha szellemileg, lelkileg nem marad ép, akkor vége az egésznek. Ezt kell elmondani.

A versvándor szerint az írók, költők életrajzából azokat az elemeket érdemes kiemelni, amelyek támpontot adhatnak egy-egy mű elemzéséhez. Példaként hozta fel József Attilát, aki elment Hatvanba, a cukorgyárba egy vacsorára, ahol kaviárt és pezsgőt szolgáltak fel. Bár éhes volt, azt mondta, hogy nem eszik a gazdagoknál. Amikor hazament, azt mondta Szántó Juditnak, akivel akkor együtt élt, hogy kimegy a temetőbe, kiássa a tíz ujjával a mamát, és az összes seprűnyelet végigveri rajta. A költő nem aludt egész éjszaka, reggel pedig átadta a nőnek a Mama című verset.

– Mindezt Szántó Judit visszaemlékezéseiben olvastam. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy ha ennyi indulat szakadt ki belőle, akkor el lehet mondani ezt a verset máshogy is, nem csak úgy, ahogy tanultuk. Lehet, hogy ott van benne egy düh, egy elkeseredettség. Ha tud az ember egy ilyen adalékot, akkor tud a versen gyúrni, faragni. Természetesen az értelmi határokon belül, de egy vershez többféleképpen is hozzá lehet nyúlni. Nincs csak egyetlen igazság – hangsúlyozta.

Keresztülsétált Békés vármegyén is

Tavaly volt Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója, és ennek kapcsán javarészt gyalog elment Kunszentmiklóstól Nagyszalontáig. Nem ez volt az első út, amit így tett meg. Ugyanis, mint elmondta, benne volt, hogy sokat utazik, hogy mindig rohan és nem tud a helyiekkel maradni, mivel megy a busz vagy a vonat, ugyanis tömegközlekedéssel megy. Szeretett volna lassítani. 2017-ben elsétált Kunszentmiklóstól a horvátországi Szentlászlóig, út közben templomokban tartott előadásokat a lovagkirályról. Aztán elkerékpározott Kunszentmiklóstól Nándorfehérvárig. Majd 2019-ben 850 kilométert gyalogolt Bortól Abdáig, Radnóti Miklós nyomában. 

Ezek vezették fel a tavalyi, összességében 250 kilométeres utat. Békésben érintette például Nagyszénást, Kondorost, Muronyt, Békést, Dobozt, Méhkeréket, így jutott el Nagyszalontáig. Előre szervezett programként megállt iskolákban, művelődési házakban, ahol Arany és Petőfi barátságáról beszélt. Mintegy kétezer emberrel találkozott. Út közben pedig megállították autósok, hogy szívesen elviszik, és bár nem élt a lehetőséggel, egy-egy vers elmondásával megköszönte a felajánlást. Bement benzinkutakra, boltokba, ahol szintén költeményekkel jelentkezett.

– Nagy élményt jelentett a muronyi kocsma. Út közben lemerült a telefonom, fel kellett töltenem. A bent ülő idős urakkal elkezdtünk beszélgetni. Megható volt, ahogy elmondták a Falu végén kurta kocsmát, hogy tudták a szöveget, hogy valami visszajött a gyermekkorukból – emlékezett vissza Tóth Péter Lóránt. A versvándor elmondta, hogy idén is van egy nagy vállalása annak apropóján, hogy most van a holokauszt és Radnóti Miklós halálának 80. évfordulója. Szerbiából indulva, Horvátországon keresztül egy hét alatt jut el Abdáig, az útba bevonva diákokat és felnőtteket is.

Világszemléletet ad át

Ahol még nem jártam, ott általában nem tudják, hogy mit várjanak tőlem. Azt gondolják, hogy most jön ide valaki, aki nem is túlságosan híres, nem is országos hírű színész, és majd itt művészkedni fog. Nem ezt kapják. Versmondóként nem szeretném megkerülni, hogy ne legyen az előadásokban szépirodalom, vers, sőt legalább a fele az. A többi a történet. Kapnak egy olyan világszemléletet, ami belevájódik az életükbe, a szívükbe – fogalmazott a versvándor.

Tóth Péter Lóránt hangsúlyozta, megérti a diákokat, hogy tele van a fejük, és hogy nem szeretnének verseket tanulni. Szerinte azért jó néha szépirodalmat, verset olvasni, mert az ember elkezd azon gondolkodni, hogy mi is van oda leírva. Mit akart a költő, miről beszél. Kiemelte: azt, aki gondolkodik, nem lehet vagy sokkal nehezebb megvezetni. Úgy véli, manapság kihalóban van a kritikai gondolkodás, ám a szépirodalom, a versek olvasása segít abban, hogy megmaradjon.

Nagymamája Békéscsabán lakott

A kétgyermekes kunszentmiklósi apuka, Tóth Péter Lóránt családi szálakkal kötődik Békéscsabához. Mint mesélte, apai nagymamáját a Felvidékről, az Érsekújvárhoz közeli Andódról a 40-es években a lakosságcserék következtében átdeportálták, előbb Nagykovácsiba, majd Békéscsabára. Elmondta, hogy a nagymamája 2000-ig lakott a városban, az Irányi utcában, emlékszik a nagy sárga házra, a nagy barna kapura, az erkélyre, és hogy sokat járt horgászni.

Folyamatosan időhiányban szenvedek, ez a legnagyobb problémám. Órási szervezést igényelnek az előadások, nincs menedzserem, aki intézné ezeket. Írom a leveleket, az e-maileket, telefonálgatok – fogalmazott, hozzátéve, hogy így kevés ideje marad az újabb versek tanulására. Hangsúlyozta, hogy bár megtehetné, hogy csak felolvassa a szövegeket, kizárólag akkor áll ki a közönség elé, ha azok fejből mennek, ezt jó értelemben vett nehézségnek nevezte.