Amikor a társművészetek egymásra lelnek Dél-Békésben, megszületik a HIDAK projekt

Ale Ildikó festőművész a kunágotai születésű énekművészt, Silló Erzsébetet 2019-ben a mezőkovácsházi római katolikus templomban rendezett koncerten hallotta. Valahogy innen, vagy ekkor s így kezdődött a HIDAK projekt (ami társművészeti alkotómunkában teljesedett ki fiatalok bevonásával), s amiről Ildikó mesélt abból az apropóból, hogy e projekt záró eseményét a napokban rendezték Szegeden.

– Zenekedvelő vagyok, magam is zongoráztam, több muzsikussal vagyok barátságban, a művészeti ihlető forrásom is gyakran a zene, ezt számtalan alkotásom, kiállításom bizonyítja. Azután a bizonyos koncert után, 2022-ben adódott az alkalom, hogy egy gyermekrajz projekt ötletét felvetettem Erzsébetnek, aminek a forrása az ő művészete. Azonnal hozzájárulását adta. Szívesen tervezek és valósítok meg önnáló prokjekteket tanítványaimnak és meghívott résztvevőknek. A mostani is ilyen jellegű – mesélt az ötletről, annak kibontakozásáról a festőművész.

– A kovácsházi koncert-impresszióimat néhány mondatban leírtam. Az érzések a zene, a hangulatok egyéni megjelenítése jobban érdekelt, mint a látható, tudott dolgok rajzolása. Szabadon választhattak témán belül kiemelt témákat a gyerekek, nem látták a másik alkotását, Erzsébetet nem ismerték, fotót sem láttak róla, tehát a leírásomból és az érzéseikből kellett képet alkotniuk. Fontos volt számomra, hogyan ábrázolják a hangokat, a zenét a rezgéseket, az énekművészt és persze a többi tényezőt is.

Volt, aki egy képet készített, a legtöbb négy munka volt egy embertől. A célom az volt, hogy a résztvevők a leírásom alapján képzeletük, rajztudásuk, hangulatuk alapján alkossanak. A napokban volt az ünnepélyes projektzáró előadás. Családias körülmények között 75 diából álló prenzentációt tartottam. Minden gyermek munkájáról részletes szakmai elemzést adtam. A gyerekek most nézőként láthatták újra saját és társaik képét – számolt be Ale Ildikó az eseményről.

– A legkülönösebb eredmény az lett, hogy mindenki hullámzó, ív-szerű tömegként gondolta a zene láthatóságát- láthatatlanságát megmutatni. Mindenki a szivárvány színeivel dolgozott. Színes képek és grafikák egyaránt készültek. A projekt hozadéka a gyerekeknek és nekem is jelentőségteljes volt. A gyerekek érzékenysége még erősebb lett, szép megérzésekkel, komoly átéléssel hozták létre munkáikat. Azon felül, hogy értékes képi dolgok születtek, a bennük zajló alkotó folyamat legalább olyan értékes. A legfőbb célom a befogadás, a motiváltság felébresztése volt. Hogy természetes legyen számukra kulturális térben élni. Ehhez járultunk hozzá Silló Erzsébettel.