A csodák színhelyévé vált néhány hétre Békéscsaba a népművészet emlékeit őrző textilkiállításnak köszönhetően. A 16. alkalommal megrendezett országos textilkonferencia keretében megvalósuló tárlaton Kárpát-medencei népművészek legkiválóbb alkotásait állították ki a Békés Megyei Könyvtár és a Munkácsy Mihály Emlékház épületében.
A felvezetőben említett csoda a könyvtárba és az emlékházba belépve tárul elénk. Az intézményekben egymás mellett sorakoznak a Békés Megyei Népművészeti Egyesület, a Hagyományok Háza és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége által meghirdetett Népi textíliák a Kárpát-medencéből – Partium és Erdély, Délvidék, Felvidék, Kárpátalja című országos pályázatra beküldött alkotások.
A honi és hazánkat körülvevő országok tájegységeire jellemző népviseletek különös hangulatot teremtenek a békéscsabai intézményekben. A gipszkarton pavilonokra tűzött szász asztalterítő; Felső-Maros vidéki keresztszemes párna, terítő, futó; a csíkság menti párna; a vitrinben elterülő magyarcsenyei lyukhímzés, a gömöri csomós hímzés; a györgyfalvi blúzok – a pályázat feltételeinek megfelelően – a mai kor szellemében készültek el, ezért a ruhaneműk, háztartási kiegészítők között sétálva akár a megvásárlásukon is gondolkodhat az ember.
A kiállítási tárgyakat neves szakmai zsűri bírálta. Az ítészeket rendkívül nehéz feladat elé állították a szervezők az országos rendezvényre érkezett munkák értékelésével, ugyanis a beküldött 1261 pályamunka közül 816 darabot találtak érdemesnek kiállításra. Ugyan a helyszűke miatt nem tekinthető meg az összes alkotás, de a díjjal elismert 66 népművészeti munka mindegyike a tárlat részét képezi.
Az egyik nyertessel, a varrónőként tevékenykedő Balkó Ildikóval a kiállítás megnyitóján sikerült néhány szót váltanunk. A hölgy Zoboraljáról, a 13 magyar falut magába foglaló tájegység egyik településéről, a mindössze háromszáz lakost számláló, szlovákiai Nyitragesztéről érkezett az országos szimpóziumra. Az Árpád-korban alapított falvakban élő magyar lakosság mára erősen keveredett a szlováksággal. A magyarság a népszokások megtartásával, a hagyományok ápolásával próbálja fenntartani a még élő közösséget. A pályázatra zoboraljai, a II. világháború után is megmaradt formavilágot és stílust tükröző, hordható anyagból készült női népviselettel nevezett Ildikó, mellyel első helyezést ért el kategóriájában.
– Összességében nem kellett sokat kutatnom a népviseletet illetően, mert az általam készített ruha még mindig használatban van. Az anyag mintája eltér azonban a régmúltban hordott zoboraljaitól, ugyanis nincs fellelhető forrás az egykori viselet mintájáról. Szerencsére a községünkben – bár nagyon fogyatkozik a magyar lakosság – még vagyunk páran, s ápoljuk a hagyományainkat. Van egy kis közösségünk, együtt járunk fellépésekre, olykor templomba, ünnepnapokra. Ezen alkalmakon mindig a magunk által elkészített, a tájegységünkre jellemző viseletet hordjuk.
Az alapokat az idősebbek és nagyszüleink tanították meg nekünk, sőt, még mindig vannak olyan idős nénik, akik mutattak egy-egy fogást – árulta el Balkó Ildikó, akit nagyon meglepett, hogy a zsűri kiemelte alkotását. – Elég nagy meglepetés volt, mert – úgymond – kezdő vagyok. Az idei konferencia az első alkalom, hogy megmutatkoztam.
A Kárpát-medence csodáit felsorakoztató tárlat még egy hónapig, egész pontosan április 18-ig látogatható. S higgye el a kedves Olvasó, megéri benézni a két békéscsabai intézménybe, hiszen a régmúltat idéző alkotásokat körüljárva a magyarság minden szegletébe betekintést nyer.
„Erre készültünk az elmúlt évben a csoportommal”
A felhívásra határon innen is érkeztek szép számmal alkotások. Sárospatakiné Fazekas Judit és csoportja első díjat vihetett haza viseletfeldolgozással és zoborvidéki használati tárgyakkal. A budapesti népi iparművész, szakkörvezető, kézműves oktató ötödször vett részt a textiles konferencián és az ahhoz tartozó megmérettetésen.
– A csipkekészítő képzésen tanultam a zoborvidéki csipkéről, hímzésről.
Nagyon megtetszett, s a vizsgamunkám is egy zoborvidéki ingváll volt. Később volt szerencsém Szlovákiába utazni, ahol egy adventi műsoron tudtam kikérdezni a helyieket a viseletükről. A szakköröseimmel is az említett tájegységre jellemző munkával neveztünk – mondta el az alkotó, aki a csabai börzét a legrangosabb szakmai rendezvénynek nevezte. – Ez a csúcs! Erre készültünk az elmúlt egy évben a csoportommal, a Mindenasszony Öltőkörrel. Tulajdonképpen a kör két csoportot foglal magába Budapesten, aminek a tagjai hobbiból járnak el hetente mindenféle hímzéseket, viseletfeldolgozásokat megtanulni. Vannak köztünk 25 éves és 75 éves asszonyok, nagyon vegyes a kép. A versenyre tizenketten neveztünk, plusz a férjem, aki a szövést készítette a szoknyához.
Balkó Ildikó Zoboraljáról érkezett Békéscsabára. Fotók: Kiss Zoltán.
