Micimackó kilépett a könyv lapjai közül

Gyerekek milliói nőttek (és nőnek) fel Micimackó meséjén. A. A. Milne kisfiának írt története egy időtlen klasszikus, ami akár könyv, akár rajzfilm formájában, de a gyerekek nagy kedvence, a Békéscsabai Jókai Színház pedig megmutatta, hogy színpadon is megállja a helyét.

Tóth-Varga Fanni

A Jókai színházban bemutatott Micimackó a „gyerekbarát” hosszússágra való tekintettel csak néhány szeletet ragadott ki a történetből, például mikor Micimackó felhőnek álcázva magát egy léggömbbel repkedett, vagy amikor Malackával titokzatos lábnyomokra bukkantak és menyétre vadásztak, és persze az Északi-sark felfedezését.

Furcsa volt felnőtt fejjel újra találkozni Micimackó meséjével, főleg ebben a köntösben – kiskoromban nagy kedvencem volt a rajzfilmsorozat, így én is az a generáció vagyok, aki már a Disney-féle Micimackón nőtt fel. Bár tudtam, hogy a színpadi darabban nem az volt a cél, hogy pihe-puha állatkákat vonultassanak fel, mégis keveselltem a jelmezt. A karakterek így mind azok voltak, amik: színészek valamilyen jelmezben. Ez főleg Malackánál szúrt szemet, akinek a sonkáit (vagy mit), meg egyáltalán, az egész megjelenését nem tudtam hova tenni. Szerencsére Szabó Lajos nagyon szimpatikusan hozta a figurát, a többnyire csak aggodalmaskodó és félénk Malacka egészen jó fej volt az ő megformálásban.

Kevésbé tudta belopni magát a szívembe maga Micimackó. A szereposztást elnézve sokakban felmerült a kérdés, miért nem Katkó Ferenc lett a csacsi öreg medve. Tege Antal egy interjúban úgy indokolta a döntést, hogy Micimackó nem egy kifejlett grizzly, hanem egy medvebocs, így esett a választás Gulyás Attilára. Csakhogy nála nem éreztem azt, hogy tudott, vagy egyáltalán szeretett volna azonosulni a csekélyértelmű medvebocs szerepével, így a végeredmény egy együgyűcske mackószerűség lett, de nem az ölelni valóan édes Micimackó.

A mackó legjobb barátját, Róbert Gidát két gyerekszínész játssza, a szerdai bemutatón Nyul Zoltán Bence bújt a bőrébe. Kicsit bátortalannak, túl visszafogottnak éreztem a játékát, de tegyük hozzá, hogy ez volt a bemutató előadás, ami biztosan nagyobb izgalommal jár, mint a többi.

Katkót sem kellett hiányolni a darabból, ő lett a mindig letargikus Füles, akinek egyébként a legnagyobb poénokat köszönhettük. Ha már a “grizzlység” miatt nem lett Katkó Micimackó, akkor nem tudom, mitől lett “fülesesebb”, mint medve, de végeredményében rengeteg pluszt csempészett ebbe a szerepbe.

A Micimackó főpróbája a Jókai színházban

Csakúgy, mint a hiperaktív Tigrist megformáló Csomós Lajos, aki viszont ránézésre talán a legemberibb szereplő volt mind közül a narancssárga, kapucnis melegítőjében. Nyuszi (Nagy Erika) és Kanga (Fehér Tímea) jelmezei sem kifejezetten erősítettek rá arra az érzésre, hogy elvileg életre kelt plüssállatokat látunk Róbert Gida szobájában.

Ugyanis a díszlet egy helyszínre fókuszált, a gyerekszobára. A háttérben egy óriási, lapozható mesekönyv illusztrálta, hol is járunk épp a Százholdas Pagonyban, a hatalmas építőkockák pedig hol asztalként, hol az Északi-sarkra vezető útként funkcionáltak. A gigászi ceruzák képezték Füles kuckóját, és a szintén túlméretes hegyezőben élt Bagoly. Itt ki is merült a díszlet, minden más a képzeletre volt bízva, mi magunk dönthettük el, mennyire színezzük ki a történetet – hogy mennyire tudjuk gyermeki szemmel, korlátlan fantáziával szemlélni a minket körülölelő világot.