Vendégségben Atti néninél: Gróf Almásy Dénes dédunokája mesélt

Atti néni takaros fővárosi otthonában számos tárgyi emlék idézi a második világháború előtti időszakot. Festmények, fotók, míves borítóba kötött családi albumok engednek betekintést a mindennapokba, ünnepekbe.

Schell Antónia anyai nagyanyja Almásy Gabriella, dédnagyapja gróf Almásy Dénes, dédnagyanyja Károlyi Gabriella volt. Gyulán, az Almásy-birtokon éltek, ahova a kastély is tartozott. Atti néni édeasanyja, Woracziczky Johanna kötődött leánykori otthonához, a kis Antóniának is itt adott életet. Ekkoriban, az 1930-as évek végén a család már nem a főépületben, hanem a cselédszárnyként is emlegetett földszintes mellékszárnyban, a korábbi viszonyokhoz képest szerény körülmények között élt.

Akkoriban a származást gyakorta nem előjogként sokkal inkább kötelességként, társadalmi szempontból fontos feladatkörként élték meg. Wenckheim Krisztina jószolgálati tevékenysége eminens példa, de Almásy Denise neve is ide kívánkozik. Döckő, ahogyan a családban becézték, különleges személyiség volt. ­Lovakat tartott, és még a negyvenes évek elején is fogaton járt.

Az első világháborút követő időszakban vöröskeresztes ápolónőként tevékenykedett, bátorsága, határozottsága, fantasztikus kiállása azonban nem csupán ebben nyilvánult meg. Jelen volt Tisza ­István Hermina úti villájában 1918. október 31-én öt óra tájban, amikor merénylők törtek be és több lövést leadva meggyilkolták a korábbi miniszterelnököt. Denise a támadók és az áldozat közé vetette magát és megpróbálta megakadályozni a gyilkosságot, a lőfegyver csövét azonban nem sikerült félreütnie, őt magát is találat érte, az arcán sérült meg, melynek nyomát egész életében viselte.

Talpraesett teremtés volt, mint Schell Antónia mesélte, Klebelsberg Kunóval, a húszas évek kultuszminiszterével közeli barátságot ápolt. Gyermekként nagyon szerették, többször kihajtatott velük a fogatján, ami különleges élményt jelentett a kicsiknek. Az 1943-as év karácsonya, az utolsó Gyulán töltött közös, családi ünnep abból a szempontból is emlékezetes Schell Antónia számára, hogy egy drága, különleges hajas babát kapott ajándékba, aminek aztán ollóval igazította meg a frizuráját, szülei ezért igencsak leteremtették.

Almásy Gabriella őt és testvéreit, valamint édesanyját is a „tenyerén hordozta”, mindent megadott nekik, amire csak vágytak. A nagymama később aztán a birtok, a kastély, a vagyon „elvesztését” zokszó nélkül, példás tartással, méltósággal viselte. Férje még az első világháborúban hunyt el, nyugdíjra, jóvátételre azonban nem számíthatott. Schell ­Antónia minderről, a család tragédiájáról, nagybátyja Almásy Alajos 1944-es öngyilkosságáról, a teljes társadalmi osztály későbbi meghurcoltatásáról, az „osztályidegenség” nehézségeiről fájdalom, harag és keserűség nélkül beszél.

A Schell Antóniával, az Almásy-család egyenes ági leszármazottjával készült videós interjú a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont állandó kiállításában lesz megtekinthető. Fotó: Incze László

Tehetségek

Schell Antónia lényéből derű, kedvesség és nyitottság árad. Aprólékosan megválogatott szavai, míves mondatai szépen rajzolják meg azokat az időket, amiket eddig csupán regényekből, elbeszélésekből­ ismerhettünk. Gyermekkora­ nagy részét a Tolna megyei Katalinpusztán, édesapja, Schell József birtokán töltötte­. Az államosítás kezdetéig, 1950-ig maradhattak, majd el kellett hagyniuk ezt az uradalmat is. A család nem akart külföldre menni, itthon keresték a boldogulás lehetőségét. Schell József 1959-ben a fővárosban talált megélhetést, segédmunkát vállalt. Tanácsi lakáshoz jutottak, ahol aztán sok viszontagság és nehézség után össze tudtak költözni.

Akkortájt a „káderkérdés” és a nehéz anyagi körülmények miatt lehetetlen volt egyetemre menni – mondja Schell ­Antónia, kiegészítve: mindnyájukban volt némi rajztehetség. Atti néni az érettségit követően a Gobelin Házi Ipari Szövetkezetnél helyezkedett el tervezőként, s ez a munka biztos bevételt jelentett számára. Munka mellett elvégzett egy technikumot, műszakirajz-tanfolyamot, majd a Városépítési Tudományos Tervező Intézettől ment nyugdíjba.