A Donnál elesettekre emlékeztek Szarvason

A newjsag.hu arról írt, az összegyűlteket Szenes János kuratóriumi elnök köszöntötte, majd Hodálik Pál fűzte tovább gondolatait, miszerint mi, magyarok szerencsések vagyunk, mert nem kell közvetlenül tapasztalnunk a háború szörnyűségeit. Ugyanakkor felhívta rá a figyelmet, hogy nem tanulunk a történelemből, mert a II. világháborút követően újra háború dúl Ukrajnában, korábban háború dúlt a volt Jugoszlávia utódállamai között, s a világban is legalább kéttucatnyi helyen háborúznak.

Történelmi, hadtörténeti összefoglalót Szenes János tartott, majd megemlékezett a napokban elhunyt Kepenyes Györgyről, akinek édesapja visszatért a doni pokolból, s aki ennek okán is rendszeres résztvevője volt a három évtizede kezdődött szarvasi emlékezéseknek. Családja kezdeményezésére áll az Ótemetőben Kepenyes Pál alkotása, ami azt a pillanatot formálta maradandó anyagba „Amikor a testből elszáll a lélek”. Szokása szerint Szenes János felidézte több szarvasi doni katona emlékét: Alexa Jánosra, Dell Antalra, Poroszlai Imrére, Petyó Pálra, Laborcfői Györgyre, Fabó Pálra, Kelemen Pálra, Hodán Lajosra, Ungár Sándorra emlékezett a következő szavakkal: „Megállták a helyüket, teljesítették a parancsot.”

Horváth Z. Olivér evangélikus lelkész fohásza dalban kérte: „A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram halld meg hangomat!”

Mielőtt az emlékezés koszorúit és mécseseit elhelyezték volna a szobor talapzatánál, Szenes János ismét felidézte Kepenyes György alakját, aki egykor egy térképvázlatot adott neki, ami az 1943-as doni arcvonal egy részét örökítette meg, ezt használta az In Cervino Monte c. regénye 49. fejezetének megírásakor.