Igazi kóbor lélek: szokatlanul hosszú utat járt be be egy jeladóval ellátott túzokkakas

Szokatlanul hosszú kóborlási útvonalat járt be a Körös-Maros Nemzeti Park területén egy korábban műholdas jeladóval jelölt túzokkakas. A másodéves madár a Csanádi pusztákról indult, s bejárta a Kis-Sárrét és a Dévaványai-Ecsegi puszták túzokok által lakott élőhelyeit – árulta el a napokban a nemzeti park.

Vásári Erzsébet

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság dévaványai Túzokvédelmi Állomásának madár mentési kezdeményezése

Fotó: Illusztráció: Motkó Béla/KMNP

Ismertették: a technikai fejlődés következtében ma már a túzok számára megfelelő méretű műholdas jeladóval is elláthatják a kibocsátott madarakat, így az életkörülményeikről lényegesen többet is megtudhatnak. A jelölések anyagi fedezetét a „Túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában” elnevezésű Life program biztosítja. Ezen jelöléseket a Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakembereivel közösen végezik.

A korábban megjelölt túzokok közül az utóbbi fél év érdekes történését egy, a Csanádi pusztákon jelölt kakas szolgáltatta. A kakasok egyébként is hajlamosabbak nagyobb kóborlásokra, remélve, hogy új állomány életterébe tévednek, illetve még a tél előtt szemlézik a potenciálisan megfelelő táplálkozó területeket. Persze ezek a feltáró mozgások főleg a populáció életterében történnek, kevés madár hajlandó csupán egy-egy nagyobb kóborlásra.

Ez a kakas bejárta Békés vármegye mindhárom jelentősebb túzokos térségét. Volt a Kis-Sárréten, majd átment a Dévaványai-Ecsegi puszták térségébe, ahol rálelt a jelentősebb túzok élőhelyre és hosszabb-rövidebb időt töltött a részterület különböző területein.

Becsatlakozott a legjobb túzok dürgő helyekre és új adatokat is nyújtott az úgynevezett vedlőhelyek hollétéről és minőségéről.

Más jelölt túzokoknál is igazolást nyert, hogy az ember által nevelt kakasok is dürögnek, tehát jelzik a párosodási szándékukat, illetve a tojók bizonyítottan vitális tojást tojnak és sikeresen nevelnek fiókát. Rávilágítottak az adatok többek között a szezonális élőhely-használatra, illetve a mindennapi előfordulási helyekre is. Mindez azért is fontos, mert ezáltal új létszám- és ivari összetételű csapatokat lehetett találni és szemügyre venni. A kiránduló túzokkakas csak rövid ideig volt bármely területen egymagában, általában csapatokhoz csatlakozott. Mivel másodéves példányként igen kóborló típusnak tűnik, valószínűleg későbbi életútja is tartogat még meglepetéseket.