Szombaton tetőzik a Persediák, jönnek a hullócsillagok

A szakember elmondta, hogy a Nap egy teljesen átlagos kis sárga csillag, a Föld pedig egy kis kék bolygó csillagászati szempontból. A Naprendszerben egyébként nyolc bolygó található, valamint több mint 200 hold, rengeteg aszteroida, illetve a nagy üresség – akkora vákuum van a világűrben, amelyet az ember mesterségesen sem tud előállítani itteni körülmények között.

A távolságokról elmondta: egy csillagászati egység 150 millió kilométert jelent, ez a Föld és a Nap közötti átlagos távolság. Egy fényév, azaz az a távolság, amit a fény egy év alatt tesz meg, több mint 63 ezer csillagászati egységgel egyenlő. A legközelebbi, Napon kívüli csillag pedig 4,2 fényévre található. Azaz a jelenlegi technológiával több tízezer évig tartana oda eljutni. És egyelőre nem látszik kiskapu az einsteini fizikán, és a fénysebességet sem képes az ember megközelíteni.

A hullócsillagokról elmondta: megjósolhatatlan, hogy hol és mikor fognak felbukkanni, olyan ez, mint a pecázás. Meteorrajok idején érdemes egyébként hullócsillagokra vadászni, ilyen a Leonidák és a Geminidák, a legismertebb pedig a Perseidák – amely rendszerint visszatér augusztusban, és ezúttal most szombaton fog tetőzni.

Ezek forrásai az üstökösök, amelyek fagyott sziklákból és vízből állnak, ezeket piszkos hólabdákhoz hasonlította. Kozmikus értelemben ezek apróságok, és időről időre visszatérnek, és folyamatosan szakadnak le róluk a porszemcsék. Több példát is említett, hogy melyek voltak az elmúlt években a szabad szemmel is látható üstökösök, és 2024-re is várható ilyen.

Jelezte, hogy több száz tonnányi porszem ég el a Föld légkörében, és hogy ezek igazából semmilyen hatással nincsenek a Földre, az itteni életre. Ha pedig a porszemcsék méretesebbek, mondhatni kövek, akkor bolidákról van szó, ezek nagyobb részt szilikátokból állnak, tűzcsíkot húznak maguk után. Amik pedig el is érik a földet, azok meteoritok – és ezek mind egyidősek a Naprendszerrel, azaz 4,5 milliárd évesek.

Az utolsó nagyobb, 18-20 méteres meteorit az oroszországi Cseljabinszk közelében esett le 2013-ban. A levegőben robbant fel, és akkora hatása és lökéshulláma volt mindennek, hogy minden üveg betört, 1200-an sebesültek meg. 1908-ban a szibériai tajgán csapódott be a Tunguska objektum, az ekkor keletkezett tűzvihar 40-50 kilométeres körzetben mindent elpusztított.

A Mexikói-öbölnél lévő Chicxulub-krátert pedig egy sok kilométeres aszteroida okozta 63 millió éve. Mivel ekkor tűntek el a dinoszauruszok is, vélhetően ez pusztította ki őket közvetett módon. Ugyanis a becsapódáskor keletkező, levegőbe emelkedő por és törmelék elszigetelte a napfényt. Voltak olyan élőlények, amelyek tudtak alkalmazkodni, ezek túléltek, amelyek nem, kipusztultak.

Egyébként azoktól a meteoritoktól kell tartani, amelyek 50 méter felettiként csapódnak be. Az aszteroidaövezetből ritkán indulnak el a Föld felé ilyenek, és nagy valószínűséggel nem is lakott területen érnék el a felszínt. Több százezer aszteroidáról tudnak a szakemberek, ezek közül nem várható olyan a következő száz évben, amely becsapódhatna – persze fedezhetnek fel újabbakat.