Hamvas rétihéja költött Cserebökényben

A nemzeti park beszámolójából kiderült, hogy a hamvas rétihéja eredetileg a nedves rétek és nyílt, mocsaras területek fészkelő madara volt. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre gyakrabban költ a lecsapolások helyén kialakult mezőgazdasági területeken, elsősorban őszi vetésű gabonákban és lucernaföldeken. Földön fészkel, általában 3-6 tojást rak, melyekből 30 nap elteltével kelnek ki a fiókák, és újabb 30 nap elteltével történik a kirepülés. Táplálékuk elsősorban különböző kisemlősökből (egerek, mezei pocok), madárfiókákból, gyíkokból és nagyobb testű rovarokból áll.

A Dévaványai-Ecsegi pusztákon ebben az évben összesen öt pár hamvas rétihéja fészkelt. Közülük három a nemzeti park területén, természetes gyepen, kettő pedig Natura 2000-es területen, búzatáblában. A védett területen azt a részt, ahol költöttek, kihagyták a legeltetésből, csak a fiókák kirepülése után engedték rá a házi bivalyokat. A búzatáblában pedig a gazdálkodó közreműködésével védőzónát jelöltek ki. A ragadozók elleni védekezést még segítette, hogy az egyik fészeknél kerítést tettek a fészek köré, ami növelte a fészekalj biztonságát. A védelmi intézkedések is hozzájárultak ahhoz, hogy mind az öt párnál sikeres volt a költés. A gabonatáblában költő párok közül az egyik kettő, a másik pedig négy fiókát nevelt fel. A gyepen költőknél egyelőre még nem sikerült pontos fiókaszámot megállapítani.

A Kis-Sárréten a hamvas rétihéja rendszeres, de kisszámú fészkelő. Ebben az évben két pár költését regisztráltuk. Mindkét pár Vésztő határában, természetes környezetben, egy mocsárréten fészkelt, Natura 2000-es területen, egymás közvetlen szomszédságában, ami gyakori jelenség a faj esetében. Ez a költőhely régóta ismert. A költések sikeresen zajlottak, az első kirepült fiatalt július 25-én figyeltek meg. A szülők elsősorban mezei pocokkal nevelték utódaikat, s a közelben költő barna rétihéja-párral állandó harcot vívtak a fészkek védelme érdekében.

Idén újdonságként Cserebökényben is költött egy pár hamvas rétihéja. Megtudtuk, a korábbi évtizedekben tojásos vagy fiókás fészek ebben a térségben nem került elő. Így különösen örömteli volt az öreg hím és tojó hamvas rétihéja nászrepülésének május 10-i észlelése. Május 22-én már tojásokon ült az őszi árpában a tojó, és nemsokára megfigyelték, hogy a táplálékkal érkező hím miként adja át repülés közben a tojónak a táplálékot.

Végül ismertették, az őszi árpa aratása a hamvas rétihéja kisfiókás időszakára esik. A bevált gyakorlat szerint a fészek körül nagyobb védőzóna kijelölése, majd egy kisebb 5 x 5 méteres dróthálós bekerítés szükséges. A területen gazdálkodó nagyon segítőkész volt, hozzájárult a védőzóna kijelöléséhez. Itt a költőterület többszöri, hosszas megfigyelésére volt szükség. Június 16-án nagyobb karókkal egy 15 x 15 méteres védőzónát jelöltek ki, majd június 21-én a teljes védőzónát bekerítették dróthálóval. Június 29-én a védőzóna körül megtörtént az aratás. A tojó hamvas rétihéja többször lerepült a fészekről, egy ilyen időszakban két példány 8-10 napos fiókát találtak a fészekben. A fiatal madarak július utolsó napjaiban pedig sikeresen kirepültek a fészekből.