Egy békési kisfiú háborús emlékei: a roncsok utóélete

Tarkovács Sándor naplójából korábban már idéztünk, az alábbiakban folytatjuk a történetét.

„Nem sokat tudtam a lezuhant repülőről, de később könyvek, újságok alapján kutakodtam és összeszedtem a műszaki tudnivalókat. Megállapítottam, hogy a lelőtt gép egy IL-2 Sturmovik, egymotoros, alsószárnyas, alulról erősen páncélozott csatagép lehetett. Nehéz súlya miatt lassú volt, főként kis magasságú bevetésekre alkalmazták, páncélozott földi célok, harckocsik ellen. A Békésen lelőtt gépmadárnak is a túlterhelés, és a nehéz manőverezhetőség lehetett a veszte. Lezuhanásakor a pilóta, és hátul, a félig nyitott fülkében ülő két rádiós-lövész esett áldozatul.”

A lányokat öregasszonynak maszkírozva rejtegették

Az oroszok bevonulása után a lányokat, asszonyokat öregasszonynak maszkírozva rejtegették az emberek. A rádiókat be kellett szolgáltatni, de esténként többen tudták fogni az angol BBC-t, és tájékozódtak a valós helyzetről.

„Az oroszok rögtön megtalálták apám kovácsműhelyét, ahová naponta betértek.  Előfordult, hogy az inast ráfogott fegyverrel küldték a jármű alá, a sárba, hogy szereljen. Teherautót, páncélkocsit javíttattak, lovakat patkoltattak. Apám szót értett velük, mindent meg tudott csinálni. A munkáját ritkán fizették meg, de tisztelték, talán a kovácstűz mellett tarott nagy, csupasz kozák kard miatt is. Egyszer kaptunk egy vájling almát tőlük, meg otthagytak egy lesántult, agyonhajszolt lovat is, amit apám aztán szépen meggyógyított, és a Békés-Földváron gazdálkodó bátyjának adott.”

Tarkovács Sándor naplójából kiderül, az oroszok otthonosan mozogtak, működött a katonai városparancsnokság, a toborzások elől nem volt könnyű kitérni. 

Géppisztollyal lekaszálták a tyúkokat

„Egy nap éktelen ropogás törte meg a csendet. Pár házzal odébb, Szerencsiék udvarában az oroszok géppisztollyal lekaszálták a tyúkokat, majd átvitték a szomszédba, ahol ráparancsoltak a gazdasszonyra, hogy főzzön. Egyébként a környéken aránylag kevés zabrálás történt, bár egy vasárnapi hajnalon éppen édesapám műhelyéből vitték el teljes autogénhegesztő apparátját a szolnoki hídhoz. Édesapám a rangidős tiszttől még ki tudott csikarni egy kézzel, ceruzával írt igazolást, miszerint a Vörös Hadsereg részére „kölcsönveszik” az eszközt összes tartozékaival együtt. A  „bumáska” alapján 1992-ben némi kártérítést is kapott.”

Hozzájárultak a roncs kiásásához

Tarkovács Imre 1946 januárjában kérelmet nyújtott be a békési orosz városparancsnokhoz, hogy a lezuhant repülő roncsát kiáshassa az acél-, és alumíniumnyersanyag miatt. A roncs kiemeléséhez a városparancsnok 50 pengő befizetése, valamint a pilóták földi maradványainak, a talált térképeknek, dokumentumoknak, lőszereknek, fedélzeti fegyvereknek, műszerfalnak és a rádiónak a beszolgáltatása ellenében hozzájárult. 

„Édesapám, Sándor öccse, és annak Imre fia nekilátott a maradványok kiásásának. Két heti kemény munkával kiemelték a motort, a légcsavar három lapátját, a motor és a pilótafülke páncélzatát, valamint a tartó- és burkolati elemeket.  A pilóta és egy másik személy összeroncsolt maradványát, a műszerfalat, a talált lőszereket egy nagy ládában átadták a helyszínre érkező orosz tiszteknek. Mivel a szárnyak a becsapódáskor leváltak, később meg eltűntek, a fegyverzet, a lőszerek, a főfutók, az üzemanyagtartályok, a gép teljes hátsó törzs- és farokrésze, valamint a rádió is hiányzott. Édesapámék a motort és a fémelemeket hazaszállították az udvaron lévő ócskavas halomba, aztán a kovácsműhelyben apránként szétszerelték, átvizsgálták. Állandóan ott lábatlankodtam, mert a dolog engem is nagyon érdekelt, máig ható, tanulságos „játék” volt.”

A kovácsmester azt hitte, rengeteg golyóscsapágyat rejt a motor, és azokból príma gépeket fog tudni szerkeszteni. Ám csalódnia kellett: a motor főtengelye és vezérművei csak siklócsapágyazottak voltak, a légcsavar agy pedig nagyátmérőjű keskeny görgőscsapágyakat tartalmazott. 

„Viszont rendkívül sok (a játékon kívül semmi másra sem alkalmas) segédberendezés; acélpáncél lemez, olajszivattyú, hidraulika, karburátor, dugattyú, hajtókar, tengely, a hengerblokk, acélcsavar, fogaskerék, szelepemelő, hengerpersely, gyújtógyertya került ki belőle, mindegyik kész tanulmány volt. Az összes motoröntvény kemény szilumin ötvözetből készült, durva, megmunkálatlan felülettel. Az alumínium lemezeket nagyon kemény fredálból hengerelték, sajtolták. A siklócsapágyakban forgó nemesített acéltengelyeket fényes króm bevonattal látták el, semmi kopásnyom nem látszott rajtuk, sose rozsdásodtak meg.”

Késnyeleket öntött az alumíniumöntvényből

A világháborús repülőgép földi maradványainak egy része az enyészeté lett, más része tovább élt, átalakult. Tarkovácsék a több mázsányi alumíniumöntvényt összetörték, amit egy Bozó nevű helybéli késes-köszörűs mester vett meg 50 fillér/kilogramm áron. Késnyeleket öntött belőle. A különböző acél alkatrészek az udvaron lévő ócskavas halmot növelték. 

„Egy elvágott kipufogó szelep a mai napig az egykori szülőházunk, a Daru u. 2. szám alatt álló ház kapuján található, kapaszkodó díszgomb lett belőle. A páncéllemezeken disznóvágáskor kényelmesen lehetett perzselni, jószágot bontani. A kéttorkú karburátor, az öblösacél hengerpersely, a légcsavarlapát az unokatestvéreimmel folyó játékaink állandó eleme lett. Jóval később a néhány mázsányi maradék roncsot a MÉH-telepre vittem talicskával, kiskocsival.”

Orosz kémek is nyugszanak a békési földben 

Tarkovács Sándor naplójában leírta, hogy 1944. április 27-én, egy tiszta, holdvilágos éjjel egy német(?) repülőgép bombát dobott Bélmegyer környékén egy tanyára. Nagy riadalom támadt a községben, a robajt mindenki hallotta. A bombázásról a korabeli hatóságok csak szűkszavú közlemény adtak ki. Később mindenki tudni vélte, hogy orosz kémek fészkelték be magukat egy rosszerdei tanyába, rádión kémjelentéseket továbbítottak. 

„Hogy a rádiófelderítésnek köze volt az esethez, talán az is bizonyítja, hogy édesapámat a postai ellenőrök (zavarvizsgálók) többször is felkeresték titkos rádióállomás után kutatva. Miután Békésen és környékén említésre méltó, más, ’44-es hadieseményről nem tudunk, a békési temető sírfelirata egybecseng a birtokunkban lévő információkkal: a bombázás során megölt három orosz kém, a környékbeli tanyavilágban vasvillával leszúrt négy orosz katona, valamint a három megnevezett, lezuhant repülős kiadja a hét névtelen hőst.”