2023.01.01. 07:03
Szakácsok a nagyvilágból, avagy vietnámiról és németről fordítottam
Újságíróként, fotósként rengeteg helyre eljutnak kollégáink egy-egy esztendőben, számos emberrel, emberi sorssal találkoznak. Sorozatunkban egy-egy munkatársunk eleveníti fel, hogy a 2022-ben megírt cikkei vagy elkészített fotói közül melyik érintette meg őt a legjobban. Most Nyemcsok László számol be arról, hogyan tudósított hazai földről külföldi rangos gasztronómiai eseményekről.
A Békés Megyei Culinary Team Luxembourgban, a gasztrovébén versenyzett /Fotó: Bencsik Ádám/
A Békés Megyei Culinary Team Luxembourgban, a gasztrovébén versenyzett novemberben, Prohászka Béla mesterszakács, a Magyar Nemzeti Értékek és Hungarikumok Szövetségének alelnöke ugyanakkor Vietnámban, Ho Chi Minh-városban sütött-főzött a Magyar Kulturális Heteken, valamint ottani kollégáival ismertette meg a magyar és Békés megyei ízeket.
Béla Vietnámból küldte a jobbnál jobb fotókat és videókat, meg hozzá a szöveget. Csak vietnámi nyelven. Pechemre a főszerkesztőm is kapta az anyagokat, és annyit mondott, a képeket, videót intézi, a szöveget adjam. A vietnámi nyelv nem tartozik az erősségeim közé, így az első cikket fejből, és az elutazás előtti emlékeimből raktam össze.
Közben Luxembourgból a szakácsvébé sajtóközpontjából kaptam az e-maileket az aznapi történésekről. Németül és franciául. Tímár Attila mesterszakács küldte a fotókat, de valamilyen szöveget csak kreálnom kellett hozzá. Ha már a vietnámiról ment a dolog, a francia és a német sem okozott akadályt olyan apróság miatt, hogy egyiket sem beszélem, értem. Kiderült, mivel 2010-ben kint voltam a csapattal, szerepeltem a sajtófőnök regisztrációjában.
Tímár Attilát és Ambrus Gyurit, a culinary team menedzserét később néhány mondatra fel is hívtam, de ez sem volt egyszerű mutatvány, mert hol dolgoztak, hol az eredményhirdetésen voltak. Bélát nem kockáztattam meg Vietnámban, pedig bizonyára élvezetés beszélgetés lett volna, csak kicsit drága.
Érezte, hogy valamit tennie kell, mert nem jelennek meg egyes anyagok, amiket küldött. Így e-mailben leírta, hogy hív messengeren. Ha hív, hát hív, a bökkenő csak az, hogy hallottam már erről, de fogalmam nem volt, miként működik. Szerencsére másnap hazajött a lányom, és a segítségével mi hívtuk Bélát messengeren.
Ja, még annyit, amikor vietnámiról, németről és franciáról fordítgattam, egy csabai eseményre érkezett meghívó, szlovákul. Nyemcsok névvel perfektnek kéne lennem, de nem vagyok az. Ebben az esetben ugyanakkor könnyebb helyzetem volt, mert csak pár lépésre van a szerkesztőségtől a Szlovák Kultúra Háza.
