A legendás fogorvos tiszteletére avattak emléktáblát és kopjafát Gyulaváriban

Köszöntő beszédében dr. Görgényi Ernő polgármester elmondta, dr. Horváth Péter az a szakember, akiről az elkötelezettség az első, ami eszünkbe jut.

– Közvetlen környezetén kívül viszonylag kevesen ismerték igazán, annak ellenére, hogy közel fél évszázadon át élt és dolgozott Gyulaváriban. Akik nem tudták róla, hogy hétvégéit Budapesten tölti, azt gondolhatták, tősgyökeres gyulavári polgár volt ő. Minden hétköznap kora reggel ott volt a boltban, majd 7-től a rendelőben, ahová mindenki más előtt érkezett, és ahonnan mindenki más után távozott – fogalmazott a polgármester. 

Dr. Görgényi Ernő kifejtette, dr. Horváth Péter Budapesten született 1946. március 11-én. Édesanyja – akit korán elvesztett – Szlovákiából származott, asztalosmester édesapja élt a fővárosban. A doktor úr viszonylag szegény család sarja, de bőven lehetett tehetség a famíliában, hiszen fiatalon elhunyt bátyja is az orvosi pályát választotta, ő agysebészként gyakorolta hivatását. Az egyetemet Budapesten végezte el, miután megszerezte diplomáját dolgozni kezdett, Gyulavári volt az első, az utolsó és az egyetlen hely, ahol praktizált. Évtizedeken át dolgozott itt nap mint nap, péntekenként Budapestre utazott – sokáig ápolta beteg édesapját –, majd hétfő reggel visszatért. Sosem merült fel benne, hogy elhagyja Gyulavárit, a helyi közösség emblematikus tagjává vált. Haragosa sosem volt, munkatársaival pedig kimondottan jó viszonyt ápolt, rendszeresek voltak a közös rendezvények, sőt a közös nyaralások is. A betegek nagyon szerették a mindenkivel kedves, remek humorú, tájékozott és művelt fogorvos urat, aki nagy hangon beszélt – a páciensek már az utcán tudták, ha a rendelőben volt. És ez volt az általános állapot: hétfőtől péntekig, reggel 7-től este 6-ig váltótárs nélkül fogadta klienseit, akiket rendkívül jól ismert. Élete utolsó napját is munkával töltötte. Hosszan tartó betegségét türelemmel viselte, kevesen vették észre rajta, hogy baj van. 

A polgármester szólt arról, hogy dr. Horváth Péter egykori páciense, egy hölgy a kérésére felidézte, hogy a halála előtt pár héttel járt a szakembernél, de semmi sem utalt arra, hogy beteg vagy gyenge lenne, így a halálhíre konkrétan sokkoló volt számára. Ahogy visszaemlékezett, már az első fogát is Horváth doktor úr húzta ki, és fel sem merült benne, hogy később fogorvost váltson. Sokan voltak így ezzel – aki nála volt először, nála is maradt.

A polgármester hangsúlyozta, dr. Horváth Péter egy olyan kort idéz fel előttünk, melyben még nem az volt a jellemző, hogy 30 éves korára az ember már 3–4 munkahelyet maga mögött hagyott.

Az emléktábla Csőke Péter kőfaragó mester, a kopjafa Győri Lajos fafaragó mester munkája.