Egy hét múlva már Afrikában hajtja terepjáróját a csabai óvodapedagógus

– Hogyan és mikor jött az ötlet, hogy elinduljanak a futamon?
– Idén már kétszer elmaradt az indulás a Covid miatt, januárban és márciusban, de most október 21-én végre elindulhatunk. Ketten vágunk neki a kalandnak Muráti Kamilló barátommal. Vele már korábban voltunk például éjszakai Spartan versenyen; ő több extrém fizikai megpróbáltatáson is részt vett; én pedig megjártam a Survivort 2018-ban. Emellett évek óta kenuzunk nomád módon. Úgy gondoltuk, hogy bele kellene vágni valami nagy dologba, így jött a Bamako ötlete. 

– Miben különbözik a Bamako a Dakartól?
– A Budapest-Bamakon nincsen asszisztencia. Ez azt jelenti, hogy mindent magunknak kell megoldani, a szervezők csak a keretet adják a versenyhez. Leszervezik a vízumokat, az országon való áthaladást, az esti táborokat, de ha napközben bármi történik velünk, azt nekünk kell megoldani. Van egy orvosi team, tehát ha valaki este betéved a táborba – amennyiben nem akad vagy téved el – , akkor neki tudnak segíteni. Viszont visszafelé már asszisztencia nélkül, teljesen egyénileg kell utaznunk. Sok kaland és rengeteg élmény vár ránk.

– Milyen tájakon, útvonalon haladnak majd végig?
– A Bamako nagyjából négy évszakot ölel fel. Innen az őszből indulunk, de Európában áthaladunk az Alpokon, ahol sok helyen téliesebb lesz az időjárás. Majd megérkezünk a tavaszba Spanyolországban és Franciaország déli részén. Utána átmegyünk az Atlasz hegységbe, ahol nagyon hideg van, ott sziklás terepen fogunk haladni. Majd jön a nyár a Szaharán. Marokkó, Nyugat- Szarhara, Mauritánia végig homok. Ezt követi a szavanna Szenegálban és Guineában. Végül Sierra Leonéban zárjuk a futamot, ahol pedig dzsungel van. Tehát nagyon változatos terepviszonyok és időjárás vár ránk. Idén először a Bamako történetében a monszun után megy a mezőny, ettől egy picit tartunk is.

– Hogyan kell elképzelni egy napjukat a versenyen?
– A korai kelés után megkapjuk az aznapi GPS-koordinátákat. Az, hogy hogyan jutunk el a táborig, ránk van bízva. Napi több száz kilométert fogunk menni: van olyan szakasz, ahol 180 kilométer lesz az út, de lesznek olyan napok is, amikor 700 kilométer, ez viszonylag megerőltető lesz. Miután teljesítettük az adott napi etapot és beérünk a táborba sátrat verünk és ott fogunk éjszakázni. 

– Mikor, hogyan kezdték a felkészülést?
 – Az első természetesen az anyagi javak megszerzése volt. Szerencsére több szponzorunk van, akik segítik az utunkat. Az anyagiak másik részét saját megtakarításból oldjuk meg. A megfelelő jármű megtalálása is hosszas kutatómunka volt, végül egy Toyota Land Cruiser-re esett a választás. Nem nagyon értünk az autókhoz, tehát olyan kocsival kell mennünk, amit nem kell bütykölnünk, jól felkészítettnek, felszereltnek kell lennie. 

– Lesz-e lehetőségük az út során megismerni a helyi látványosságokat és embereket?
– Alapvetően az útvonal autentikus helyeken, látványosságokon halad át. Fogunk látni vízilovakat, olyan falukat, ahol autót, embert sem láttak még, vízeséseket, magasföldeket. Tehát lesz egy csomó olyan dolog, ami a mi szemünknek teljesen idegen. Afrikában ugye a természeti látnivalók dominálnak, de Marokkóban az épített környezet is látványos lesz. Terveink szerint lefele megpróbáljuk feszített tempóban teljesíteni a túrát, visszafelé már több időnk lesz a látnivalókra.