Vésztő

2022.09.22. 06:35

Százhuszonöt éve született a fekete bojtár, Sinka István

Százhuszonöt éve, 1897. szeptember 24-én született Nagyszalontán a népi irodalmi mozgalom egyik legjelesebb formátuma. A fekete bojtárnak nevezett Sinka István költő, író sok szállal kötődik Vésztőhöz, igazából innen indult a pályafutása, amelyről Csősz Ferenc, a művelődési központ igazgatója mesélt hírportálunknak. Az intézmény az évforduló apropóján emléknapokat szervez.

Licska Balázs, [email protected]

1897. szeptember 24-én Nagyszalontán született Sinka István, Arany János szülőházától egy kőhajításnyira, Zilahi Lajosétól pedig egy iramodásnyira, tehát egy igen illusztris irodalomtörténeti környezetbe. Igaz, ez az ő életét nem befolyásolta, mivel kint élt a pusztában, az ősei is pásztorkodással foglalkoztak. Kisgyermekként ebbe a világba nőtt bele. 1920 körül került a békési legelőkre első feleségével, Pap Piroskával, bojtár volt a bélmegyeri, gereblyési majorban, majd számadó juhász Mágoron – kezdte Csősz Ferenc, a művelődési központ igazgatója.

A költői indulása is különleges. A népi írók közül ő érkezett a legmélyebbről, a csodával határos módon jutott fel az irodalom magasságaiba. Bár jó és szorgalmas tanuló volt, csak négy elemit járhatott Nagyszalontán. 

Nincstelenek voltak, és nagy erőfeszítések árán került az első padba a csizmások, a gazdag gyerekek közé. Ez az érzés egész életét végigkísérte, nagy fájdalma volt, hogy gyermekként is dolgoznia kellett, hogy nem folytathatta tanulmányait. A nagyszalontai Arany János Főgimnáziumhoz például annyi köze volt, hogy az építéséhez ő is hordta a téglákat.

Óriási volt a tudásvágya, égett benne a kíváncsiság, az érdeklődés tüze, ami mindig tovább lendítette. Egyszer a pusztán egy asztalossegéddel elcserélt egy kisbárányt egy Petőfi Sándor-kötetre, amely annyira meghatározó olvasmány lett számára, mint a Biblia. Első költeményét tintaceruzával csizmaszárra írta, majd onnan jegyezte le aztán papírra.

A pásztorkodást felesége betegsége miatt nem folytathatta, a 20-as évek közepén házat vásárolt Vésztőn, ahova 1928-ban költöztek be – ide születettek gyermekei. 

Később, a Fekete bojtár vallomásai című kötetében úgy emlékezett: amikor birtokba vette a házat, a szomszéd megkérdezte, hogy mikor jön az édesapja. Erre azt válaszolta: majd az ítélet napján. Ezzel mutatkozott be a vékony, vézna, ám gyors gondolkodású Sinka István. Napszámot, bérmunkát vállalt, közben vágyott a szabad életre, hiszen őseitől azt örökölte; a földművesség, a gazdaélet idegen volt számára.

Csősz Ferenc, a művelődési központ igazgatója több érdekességet osztott meg Sinka Istvánról /Fotó: a szerző felvétele/

Első verse a Magyar Faluban jelent meg 1932-ben, majd a szeghalmi Péter András gimnázium adta ki első kötetét – Gönczy Béla református tiszteletes és Nagy Miklós igazgató segítségével –, Himnuszok Kelet kapujában címmel, annak előszavát Féja Géza jegyezte. Ezzel került be az irodalmi köztudatba, megismerkedett és barátságot kötött Szabó Pállal és Barsi Dénessel, akikkel 1935-ben megalapították a Kelet Népe címmel a népi írók folyóiratát, és itt ért igazán költővé.

A vésztői értelmiségből sokan támogatták, rendezvényeket szerveztek, állást szereztek neki, hogy legyen rendszeres jövedelme. Érdekesség, hogy a vésztői kaszinóban csapos volt, és mint ahogy ő maga is fogalmazott – szintén a Fekete bojtár vallomásai című kötetében –, hamar megtanulta, hogyan kell alázattal köszönteni és viselkedni. 

Ugyanakkor ő saját magát és életét is sokkal többre tartotta azokénál, akiknek a sört mérte. Ezt a munkát nem igazán kedvelte, lévén a pusztában saját maga főnöke lehetett.

Első neje, Pap Piroska 1936-ben hunyt el, és ezzel véget is ért Sinka István vésztői korszaka. Rövid ideig élt Gyulán is, majd Budapestre költözött, immár második feleségével, Péczely Katalinnal. A könyvkiadó Püski Sándor karolta fel, ő jelentette meg köteteit, köztük a legismertebbet, a Fekete bojtár vallomásai címűt. Mivel nem tűrt megalkuvást, nem igazán illeszkedett be a fővárosi irodalmi életbe, idegennek érezte magát. A 40-es évek végétől pedig a kommunista diktatúra hallgatásra ítélte, csak a 60-as évek elejétől tudott újra publikálni.

1969-ben hunyt el, súlyos beteg volt, harmadik felesége, Szin Magda ápolta. A halálát követően kezdték el igazán felfedezni, munkásságára a 70-es, 80-as években figyeltek fel újra igazán, 1990-ben kapott posztumusz Kossuth-díjat. Csősz Ferenc szerint egyre többen olvassák Sinka Istvánt, szeretik tiszta hangú költészetét. Munkáiban a magyarság ősi pusztai hangja tört felszínre, mint a búvó patak, ezt emelte be az irodalomba. Aláhúzta: hatalmas mélység fedezhető fel az írásaiban, nem egy felszínes alkotóról van szó, és biztos helye van a magyar irodalmi palettán.

A művelődési központ igazgatója hangsúlyozta, Vésztő is sokat tett és tesz azért, hogy Sinka István szellemisége, emlékezete fennmaradhasson. 

Több kötetét is kiadták, az akkor újonnan épült művelődési központ 1988-ban az ő nevét vette fel, az országban egyedüli egész alakos szobra az intézménynél kapott helyet, a vésztő-mágori szoborparkban is van mellszobra. Kárpát-medencei vers- és prózamondó versenyt szerveznek tiszteletére, emlékkiállítást alakítottak ki számára, felújították egykori lakóházát, 2013-ban pedig megkapta a Vésztő díszpolgára címet.

Nemrég újult meg egykori vésztői lakóháza

Vésztőn – nem meglepő módon – a Sinka István utcában található a fekete bojtár egykori lakóháza. Ez is a városra jellemző, úgynevezett FAKSZ-házak egyike, amelyeket az 1925-ös, a települést sújtó árvíz utáni újraépítés során építettek. A lakóházon két emléktábla is látható, az egyik a 70-es években került fel rá, a másik pedig pár éve a felújítás apropóján.

Az egykori lakóházban két szobát rendeztek be, számos érdekesség ismerhető meg Sinka István életéről és irodalmi pályafutásáról. Bele lehet kukkantani több évtizeddel ezelőtti folyóiratokba, amelyek írásait közölték – a Magyar Élettől a Kelet Népén át a Magyar Csillagig –, de megjelent köteteinek régi példányai ugyancsak helyet kaptak a vitrinekben.

Személyes tárgyai közül is kiállítottak néhányat – van bicska a sorban –, illetve eredeti bútorai közül egy asztal és két szék képezi a tárlat anyagát. Érdekesség, hogy az egyik szék aljára fia, Sinka Zoltán karcolt fel egy szöveget évtizedekkel ezelőtt, amely ma is olvasható rajta: „Oh ifjúság, koronád volt e szék”.

A kiállításvezetőben azt írták, hogy Sinka István szerzeményeiben a pusztai élet nyomorúságát, az elnyomott pásztorok, zsellérek, uradalmi cselédek keserűségét kiáltotta világgá. A mindenkori politikai széljárástól függetlenül írt, és mondanivalóját kíméletlen őszinteséggel fogalmazta meg. Az 1956-os forradalmat verssel köszöntötte.

Konferenciát szerveznek

A Sinka István Művelődési Központ, Népfőiskola és Városi Könyvtár, a város önkormányzata, valamint a Magyar Nemzeti Írószövetség emléknapokat szervez Sinka István tiszteletére szeptember 22. és 24. között. A programok csütörtökön a fővárosban kezdődnek, pénteken Vésztőn a bibliotékában rendhagyó irodalomórát tartanak, de lesz kerékpáros emléktúra is. Szombaton a művelődési központban tudományos konferenciát hívnak életre, több előadással igyekeznek ráirányítani a figyelmet Sinka István munkásságára – osztotta meg Csősz Ferenc igazgató.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában