Harminc esztendeje adják bele szívüket-lelküket a szolgálatba Szarvason

Lázár Zsolt evangélikus esperes, a szarvasi Ótemplomi Szeretetszolgálat igazgatója visszaemlékezett, 1992-ben egy kis szeretetotthonnal kezdte meg működését intézményük: a Vasút utcai kántorlakást alakították át elődeik szeretetotthonná, eleinte csupán öt főre. Majd 1993-ban az önkormányzat visszaadott egy volt tanítói lakást a Vajda Péter utcán, idősek klubját ellátó funkciójával együtt. Így ebben az évben már nem csupán bentlakásos intézményként, hanem az országban egyedülállóan hozzá tartozó napközi otthonnal együtt működött a szeretetszolgálat. Ezután pedig egy alapítvánnyal együttműködve komoly fejlődésnek indult. Lett két új klubja az intézménynek, ami mellett egy akkoriban újszerű szolgáltatást, az otthoni szakápolást is elindította, szintén Magyarországon elsőként. 

Lázár Zsolt az intézmény életébe 1998-ban kapcsolódott be, először mint ott szolgáló lelkész, 2002-ben pedig az Ótemplomi Szeretetszolgálat vezetését is rábízta a presbitérium. Hozzátette, ekkor épp nehéz helyzetben volt az intézmény, ami 16 dolgozóval működött. 

Komoly átalakítások váltak szükségessé a fenntartásához, melyekkel végül sikerült növekvő pályára téríteni a szeretetszolgálatot. Többek között felújították a Kovács parókiát, ami az idősek otthonának egy ikonikus épülete volt Szarvason. Itt egy már bontásra ítélt egyházi műemlék épületet mentettek meg és újítottak fel. Időközben elindultak az alapszolgáltatásokban, és párhuzamosan fejlődtek a városi intézménnyel. 

2018-ra már mintegy 130 dolgozójuk volt. Ekkor vettek át Csabacsűdön egy önkormányzati intézményt, majd a szarvasi addig állami, Rákóczi utcai otthont is, idén pedig Nagyszénásról két további létesítmény csatlakozott hozzájuk. Így érték el a jelenleg állapotukat, amikor 350 munkatársuk van, bentlakásos intézményeik ágyszáma 570, illetve a különböző szolgáltatásokban több mint 2000 emberhez jutnak el a mindennapokban. 

– Egy fontos küldetést ­jelent az életemben az Ótemplomi Szeretetszolgálat – fogalmazott kérdésünkre Lázár Zsolt. Kifejtette, ennek alapján él meg minden szolgálatban eltöltött napot, amit sosem úgy fog fel, mint csak egy munkahelyet. Hozzátette, ezt ­tapasztalja kollégáin is, akik szintén egy Istentől ­kapott feladatként látják el teendőiket a diakóniai intézményben. Hangsúlyozta, amellett, hogy a szeretetszolgálat ­minden tagja – legyen az dolgozó vagy ellátott – egyformán fontos számára, velük együtt igyekszik a határaikon túl nyúlva is segíteni a városban, amire példa az immár hagyománnyá vált ételosztások, a különböző csicskamentő akcióik, illetve a pandémia idején szervezett tesztelési akcióik. 

Ugyan a fentiek közül egyik sem tartozik szigorúan a feladataik közé, mégis kötelezettségeiknek élik meg mindegyiket. Ilyen volt továbbá az Ukrajnában zajló háború kitörése után a határnál való segítségnyújtásuk is, amelynek keretében folyamatosan érkeztek tőlük önkéntes csapatok Kölcsére, ahol a menekültek ellátásában és irányításában vettek részt. 

Ünnepel is a szeretetszolgálat a jubileumon

Lázár Zsolttól megtudtuk, ünneplésük egész éven át tartott volna a 30 éves jubileumon, ám a szomszédban zajló háborús helyzet ezen terveiket is nagyban átszabta. Így az immár hagyománnyá vált Márton-napi szeretetünnepük hetén, novemberben tartják majd meg születésnapjukat is. A programban lesznek szakmai konferenciák és konzultációk, valamint a fenti ünnepkörhöz kapcsolódó események is. Időközben viszont újra nehéz helyzetben vannak az energiaválság miatt. De abban bízik, hogy az új problémák is csak segítik majd abban őket végül, hogy a nehézségeken túljutva még inkább összetartsanak, hosszabb távon pedig megújuljanak, és növeljék színvonalukat.