Szobrot kapott a szarvasi rizsnemesítő

Dr. Pauk János biológus, a Gabonakutató Nonprofit Kft. tudományos tanácsadója köszöntötte elsőként a jelenlévőket azon a Körös-Holtág parti eseményen, melyen Simonné dr. Kiss Ibolya rizsnemesítő bronz mellszobrát leplezték le. Elmondta, a rizsnemesítőnek emléket állító szobornak számára több jelentése is van. Közülük az egyik, hogy egy, a röszkei tanyákról érkező lány hogyan tudott eljutni az agrárkutatás és oktatás legfontosabb helyszínére, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, miként szerzett ott diplomát, és lett belőle kutató, rizsnemesítő, és egy szinte világszerte elismert személyiség.

Dr. Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) rektora elmondta, a magyar agrároktatás egyik bölcsőjében, Szarvason, Tessedik Sámuel városában különösen nagy öröm olyan szobrot avatni, amit egy, az agráriumhoz kapcsolódó fantasztikus kutatóról formáztak meg.

Simonné Dr. Kiss Ibolya rizsnemesítőről elmondta, a 60-es években csatlakozott be a szarvasi rizskutatói munkába, majd élete végéig itt dolgozott, tanított és alkotott. Az pedig, hogy a település idővel beíródott az agrártörténelembe, nagyban köszönhető neki. Emlékei szerint úgy tudott a rizsről beszélni, hogy még az is érdeklődéssel hallgatta, aki nem is szerette enni azt. Valóban az élete volt a rizskutatás, ezért nem csoda, hogy maradandót alkotott, és még ma is egyedülálló rizsfajtákat alkotott, illetve Magyarországon elsőként vezette be és alapozta meg a biotechnológiai módszereket. Végül elmondta, Ibolya örökségét vinni szeretnék, és vinniük is kell tovább az egyetemi oktatásban.

Lestyan-Goda János szobrászművész alkotását a megnyitó beszéd után dr. Gyuricza Csaba és Czakó Judit, Heszky László akadémikus felesége leplezte le, aki a rizsnemesítő mellett volt élete utolsó éveiben.

Ágfalvi László, a Nagykun 2000 Zrt. elnök-igazgatója kifejtette, Ibolya szakmai közösségük jól ismert alakja volt. Egész életét és munkásságát a rizsnövény határozta meg. A fajtanemesítés mellett komoly erőfeszítéseket tett az alkalmazott termesztéstechnológiák fejlesztésében és az új módszerek kipróbálásában. A gyakorlati szakemberekkel rendszeresen konzultált. Trabant kombijával gyakran felbukkant a rizstelepeken, járta a területeket, mindenki ismerte és szerette, a szakma tagjainak máig példaképe.

Jancsó Mihály rizsnemesítő-kutató elmondta, oktatója, az általuk csak Ibi néniként szólított rizsnemesítő több rangos publikációnak is szerzője volt, de igazából mindig nemesítőnek vallotta magát. Igazi eredménynek pedig azt tartotta, ha egy fajta megszületik, illetve ahhoz egy olyan termesztéstechnológia kapcsolódik, ami új, hatékonyabb, és segíti a termelőket. Visszaemlékezett, Ibi néni első saját fajtája 1975-ben született Szarvasi 70 néven, ám későbbi „teremtményei” – például a Dáma, az Orizella, az Ábel vagy a hidegtűrő fajta – sokkal izgalmasabbak, melyeknél mindig arra törekedett, hogy a lehető legmodernebb nemesítési módszereket használja.

Az ünnepségen rizstermesztési emlékérmet kapott Oláh Endre, a Rizsszövetség titkára, a Nagykun Mg. Zrt. korábbi vezérigazgatója, Veres János, a Rizsszövetség alapító elnöke, Giricz Máté gyomaendrődi termelő és Oláh Miklós, a Nagykun Mg. Zrt. korábbi rizságazatvezetője.

Végül Babák Mihály polgármester hangsúlyozta, a település újratelepítésének 300 éve óta itt rengeteg okos, értelmes, törekvő és csodálatos ember született és dolgozott. Büszke arra, hogy a rizstermesztők és az agrárkutatók megemlékeznek egy olyan személyről, aki sokat tett azért, hogy a szakma elismert legyen. Ez fontos, mert megbecsülést jelent, és egyben biztosítja a szakterület jövőjét is.