Az urak és a szolgálók napjait idézték fel Gyulán

A 18. századi arisztokrácia mindennapjai. Therese Corzan és Hueber Antal naplói (1757–1759) című könyv néhány éve jelent meg. Mint a kötet címe is mutatja, abban két, a 18. század közepén németül, illetve olaszul írt napló olvasható magyar nyelven. Az egyik szerző a spanyol, illetve katalán származású, Bécsben nevelkedett Therese Corzan, aki Harruckern Jozefa társalkodónője és bizalmasa volt. A másik író a budai születésű ferences szerzetes, a Harruckern család káplánja, Antonius Hueber. Utóbbi a Harruckern család káplánjaként látta testközelből urai mindennapjait, s töltötte velük 1743-1758 között a nyári hónapokat több ízben Gyulán. Feljegyzései komoly segítséget nyújtottak a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont állandó kiállításának készítői számára is. A források két szerzőjében a közös, hogy szemtanúi voltak Károlyi Antal és Harruckern Jozefa gyulai házasságának.

Dr. Erdész Ádám, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának nyugalmazott igazgatója a konferenciát megelőző sajtótájékoztatón elmondta, az említett esküvő 1757 június 13-án zajlott. 

A szakember kiemelte, látszólag semmi különös nem volt benne, hiszen két arisztokrata család fiatal tagjai kötötték össze az életüket, mégis érdessé tette a frigyet, hogy a két família között viszonylag nagy távolságot hidalt át az esküvő. A Károlyi család a honfoglalók korából eredeztette magát, míg a Harruckern család egészen más utat tett meg, hiszen frissen báróvá, nemessé emelt família volt.

A házasság szervezésében komoly szerepe játszott, hogy Károlyi Sándor 1711 után komoly birtokszerző politikát folytatott, amit fia is továbbvitt, alaposan megnövelték területeiket, ugyanakkor ez idő alatt a család eladósodott. 

Helyzetük stabilizálása érdekében szükség volt egy jó házasságra, így „szétküldték” a saját embereiket, akik közül az egyik azzal érkezett vissza, hogy Harruckern Jozefánal jobbat nem találnak. A fiatal nő egyrészt kifejezetten szép volt, másfelől rendelkezett azzal a háttérrel, amelyre a Károlyiaknak szükségük volt. A naplófeljegyzésekből egyébként az is kiderült, hogy a fiatalok rokonszenvesek voltak egymásnak, az esküvő igazi népünnepély volt ágyúlövésekkel, a dokumentumok legizgalmasabb része pedig éppen az, amikor arról írnak, hogy mivel töltötték az időt a „szereplők”. A naplók ökotörténeti szempontból is fontosak, a katalán társalkodónő rögtön ágynak is esett a közeli mocsarak kigőzölgése miatt, és voltak, akik már a legrosszabbtól tartottak.

A konferencián Bara Júlia művészettörténész, Arany Krisztina főlevéltáros, Laczlavik György főlevéltáros, Lengyel Nóra doktorjelölt, Dusnoki-Draskovich József nyugalmazott egyetemi tanára és Szilágyi Sándor történész is előadást tartott.

Sokakat foglalkoztatott a konferencia

A konferenciát megelőző sajtótájékoztatón Liska András, a gyulai Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetője elmondta, nem titkolt céljuk, hogy intézményük még inkább felkerüljön a hazai muzeológia tudományos térképére, ezt a célt szolgálta a pénteki rangos tudományos tanácskozás is. Emlékeztetett arra, hogy tavaly októberben Gyulán is bemutatták a konferencia alapjául szolgáló naplókat, illetve az azokból készült kötetet. Mint hozzátette, már akkor felmerült, hogy a dokumentumok segítségével olyan érdekességeket lehet feltárni, ami egy külön tanácskozást is megérne.

Szappanos Gábor, az Erkel Ferenc Nonprofit Kft. történésze, a konferencia szervezője arra hívta fel a figyelmet, hogy az eseményre több mint hatvanan regisztráltak, főként Békés és Csongrád-Csanád megyéből érkeztek, illetve voltak vendégek az ország távolabbi tájairól is. Muzeológusok és történészek mellett közművelődési intézmények dolgozóit is megszólította a pénteki rendezvény.