Kovács Gergely

2021.12.19. 06:59

Önmagát is legyőzi műsorával a csabai zongoraművész

Új műsorával tért haza és lépett fel a zeneiskolában hétfőn Kovács Gergely. A 26 éves, békéscsabai származású zongoraművész elmondta, önmaga legyőzéséről is szól a műsor, mivel jellemzően olyan darabokhoz nyúlt vissza, amelyekhez negatív élmények kötődnek.

L. B.

Gyerekkora egyik legjobb helyszíneként emlékszik a zeneiskolára /Fotó: Imre György/

– Milyen érzés volt visszatérni a békéscsabai zeneiskolába?

– Megható. Sok élmény köt ide, és ez volt gyerekkorom egyik legjobb helyszíne, az otthon mellett itt éreztem magam a legjobban. Rengeteg sztori jut eszembe. És amikor pár hónappal ezelőtt egy versenyen játszottam, az egyik forduló és a darab kellős közepén, teljesen indokolatlanul, be is ugrott az első, zeneiskolában adott nyilvános koncertem. Minden momentumára emlékszem. Édesanyám szépen felöltöztetett, fehér inget, fekete nadrágot, csokornyakkendőt adott rám, valamint egy borzasztó kötött pulóvert, hogy meg ne fázzak, viszont azzal az intelemmel, hogy koncert előtt majd vegyem le. Természetesen elfelejtettem levenni, a darabot pedig elrontottam. Borzalmas érzés volt. De jellemző az életemre, hogy a kudarcokból mindig felálltam és mentem előre.

– A két éve adott interjúban említette, hogy fellépett a klasszikus zene templomaként emlegetett New York-i Carnegie Hallban is. Az elmúlt két, koronavírus-járvánnyal és lezárásokkal terhelt esztendő hogyan telt?

– Változatosan. A két lezárásos időszak nehéz volt. Az első alkalmával négy hónapig nem léptem színpadra, ami depresszív élmény volt, nem volt könnyű belőle kikecmeregni. Aztán fél évig lehetett koncertezni, sokat be is pótoltam. A következő lezárás szintén kihívást jelentett, hiszen a fellépések az online térbe költöztek, ami korlátozott keretet ad arra, hogy megmutassa egy zenész, mit tud. Hiszen a műfaj nagyon élő, fontos a közönség és a vele való kommunikáció, furcsa úgy a kameráknak játszani, hogy tudom, a felvételt nézik valahol. A kihívásokkal teli időszakokban mindig próbáltam valamiből, az élet más területeiből erőt meríteni. De idén nyár óta mondhatni, minden rendben van, nincs okom panaszra, sokat állhattam színpadra.

– Most milyen műsorral készült Békéscsabára?

– Egy olyannal, ami a jövő évi koncertrepertoárom gerince lesz. Ez egy régi-új műsor, több darabból állítottam össze, főleg olyanokhoz nyúltam, amelyekhez negatív élmények fűződnek: vagy nem sikerült őket jól eljátszanom, vagy a versenyeken kiesést jelentettek. Ezek nyomot is hagytak bennem, és ilyenkor az ember mindig arrébb teszi őket azzal a jelszóval, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. De elteltek évek, változtam, remélem, fejlődtem is. Megpróbálom a régi rossz élményeket felülírni. Ravel-, Liszt- és Rachmaninov-darabok szerepelnek a palettán, ezek elég nagyszabásúak és önmagukban is megállnák a helyüket, és ilyen összeállításban eddig nem is találkoztam velük.

– Önmaga legyőzéséről is szól a műsor?

– Biztos, hogy ez van mögötte. Ez nekem mindig is életfilozófiám volt. A kudarcok az embert először negatívan érintik, de rá kell ébredni, hogy a hibákat ki lehet javítani. Mindenki a maga életét kreálja, a saját tudását gyarapítja. Mindig magunk fölé kell kerekedni, saját magunkat kell felülmúlni, csak így lehet előrébb jutni. Visszahallgatva a saját előadásaimat, látom a változást. És nem csak a szakmai fejlődés számít. Változik maga az ember, a hozzáállása is, minden hat mindenre. Én igyekszem mindent a lehető legmélyebben megélni, a személyiségem is ilyen, hagyom a jót és a rosszat is, hogy formálja a személyiségemet és a játékomat egyaránt.

Tizenkét esztendősen vették fel az akadémiára

Kovács Gergely elmondta, műsorát jövőre szeretné minél több helyre elvinni itthon és külföldön egyaránt, római és barcelonai utak biztosnak tűnnek, de amerikai és ázsiai koncertek ugyancsak szerepelnek a terveiben. A 26 éves zongoraművész nagymamája a békéscsabai zeneiskolában tanított évtizedeken keresztül, és hosszú ideig volt az intézmény igazgatóhelyettese is. Békéscsabán Bíró-Kovács Adrien növendéke volt, és érdekesség, hogy tanára pont nagymamájánál tanult zongorázni. A fiatal tehetség számára a hangszer „szerelem volt első látásra”. Sorsfordító lehetőségként emlékszik arra, hogy 12 évesen megnyerte a legnagyobb alapfokú megmérettetésnek számító nyíregyházi Országos Zongoraversenyt, és a győzelemmel felvételt nyert a Zeneakadémiára. Ekkor költözött szüleivel Békéscsabáról a fővárosba, bekerült a budapesti zenei körforgásba, kinyílt számára a lehetőségek tárháza.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában