Lelkesen gyűjti az emlékeket, miközben bemutatja Bucsát

– Az élet meglepő eseményekkel teszi gazdaggá a hétköznapokat. Ezt én magam is megtapasztaltam, hiszen a körülmények úgy hozták, hogy túl a hatvanadik évemen egy kisfiúval ajándékozott meg ifjú feleségem. Egy lányom és egy fiam már felnőttként éli mindennapjait, így velük már kevesebb a gondom. A szépségre, a műveltségre, a környezet és a könyv szeretetére neveltem őket. Éppen ezért úgy éreztem, hogy a legkisebbnek ezekből még többet kínálok. Újpest panelbirodalmában éltem 1977-től. Az élet sokszor kegyetlen, máskor viszont ajándékokkal halmoz el bennünket. Ez utóbbi történt velem, amikor magam mögött hagytam a város nyüzsgő világát és elköltöztem az Alföldre. Családkutatásom, az őseim vezetek Bucsára – kezdte a beszámolót Biró Endre, miként is kötött ki a Békés megyei településen.

Mint elmondta, nem sokkal később Bucsa címmel kiadta első monográfiáját, melyben a település történetének feldolgozását a levéltári munka mellett az emberekkel, az itteni lakosokkal történt beszélgetések alapján végezte. A helyiekkel az otthonukban találkoztam, ahol kötetlenül, felszabadultan beszélgettünk a múltról, a családról. Ezen találkozások alkalmával fedeztem fel azokat a régi tárgyakat, eszközöket, amelyek a múltból maradtak meg a család használatában vagy csak emlékként. Rácsodálkoztam a szerszámokra, melyeket akkor láttam először, tetszettek a konyhában található felszerelések, a szobát díszítő emléktárgyak, az apák, nagyapák, dédapák háborús relikviái láttán még a szám is tátva maradt. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ezeket a „kincseket” egy helyre kellene összegyűjteni, és így bemutatni mindenkinek.

Biró Endre visszaemlékezése szerint mindez nehézkes volt, de a falu lakosainak segítségével és kis rábeszéléssel sikerült egy gyűjtemény alapjait lerakni. Az 1928-ban épült, két tantermes katolikus iskola épülete már évek óta üresen állt, ezt kaptam meg használatra. Az első kiállításra 2008. augusztus 20-án került sor, a helyiek pedig lelkesek voltak: az épület nagyobb terme bár nem volt bezsúfolva, megtelt. A hely azonban egyre szűkebb, zsúfoltabb lett, és az épület is elhanyagolt volt. Mivel nem az én tulajdonomban állt, így semmit nem tehettem. Végül sikerült megvásárolnom egy felújítandó parasztházat a saját pénzemből. Látszott, hogy sok munkát kíván, de belekezdtük a felújításba a feleségemmel, az átalakításhoz pedig sok segítséget kaptunk a helyiektől, az önkormányzattól és az elszármazottaktól is. Ma pedig már ez az épület és annak udvara ad otthont a gyűjteménynek.

Az évek során aztán többféle emlék gyűlt össze, melyek aprólékosan bemutatják a különböző korok bucsai történelmét. Előkelő helyet foglalnak el a gyűjteményben a helyi mesterek műhelyei, szerszámai, melyek által testközelből ismerkedhetnek meg az érdeklődők azokkal a szakmákkal, amelyek a régebbi időkben is fontosak voltak: mezőgazdaság, ipar vagy például a kereskedelem. De nemcsak tárgyi emlékek, hanem korábban megjelent írásos, nyomtatott anyagok is megtalálhatók a múzeumban. – A siker abban mutatkozik meg, amikor a vendégkönyvet lapozva felidézem egy-egy látogató véleményét, örömét, biztatását. Kívánom, hogy sokan kövessék példámat, és próbáljanak legalább egy kis darabot megőrizni a környezetükből, az unokáknak – zárta gondoltait a gyűjtemény megálmodója.