Gyula

2021.12.27. 06:45

Korábban nagy szerepük volt a saját készítésű ajándékoknak

A 18. század végén, a 19. század elején a gyerekek a leggyakrabban különböző finomságokat, bonbonokat, kis házikót, vonatot kaptak karácsonyra, de olyan revolver is került a fa alá, amelyből a ravaszt meghúzva egy legyező ugrott elő. A gyulai nemesi és polgári szokásokat Szilágyi Sándor történésszel, a gyulai Almásy-kastély Látogatóközpont tárlatvezetőjével idéztük fel.

Papp Gábor

A boldog békeidők ünnepét Szilágyi Sándor idézte fel /Fotó: I. Gy./

Fotó: Imre György

A gyulai Ladics családnál számos forrás maradt fenn az ünnepekről is. A német nyelvterületről átvett Christkindle egyszerre jelentette magát az ajándékozó kis Jézus érkezését és az ajándékot. Ahogy a bevezetőben is említettük, a gyerekek édességeket, bonbonokat, kis házikót, kártyát kaptak a leggyakrabban ajándékba, de akad olyan forrás, ami megemlékezik arról a felnőttajándékról, amelynek ravaszát, ha meghúzták, egy legyező ugrott elő belőle. 

Az Almásy-kastélyban is hasonlóak voltak a karácsonyi meglepetések az 1800-as évek végétől, baba, kis ház, vonat került a leggyakrabban a fa alá.

Egyébként a karácsonyfa állításának szokását is a németektől vettük át, elsőként a nemesi körökben terjedt el, majd onnan a polgársághoz és az alsóbb néprétegekhez. Ladicséknál 1879-ben már biztos volt karácsonyfa, amit Ladics Margitkának állítottak. A fa ekkoriban ajándékként is funkcionált, amire gyertyát, aranyozott diót, aranypapírból készült díszeket, szaloncukrot és habcukrot tettek. Érdekesség, hogy a családi díszek fennmaradtak, ma is ott vannak az Erkel múzeumban. A szaloncukor Gyulán az 1800-as évektől terjedt el, Ladicsék a 19. század végén vásárolták, az 1920-as években maguk is készítették. 

Ezekben a korokban nagyon fontos volt, hogy az ünneplők saját maguk készítette ajándékokkal lepjék meg szeretteiket. Akár ruhák, asztalkendő, asztalterítő is dicsérte a hölgyek munkáját. Mindez személyesebbé tette az ünnepet, másrészt megmutatta a készítő lány vagy asszony ügyességét is. 

A szentestét ebben az időszakban szűk családi körben töltötték, karácsony első és második napján látogatták meg a rokonokat. Külön érdekesség, hogy december 24-e abban az időszakban még böjti időszaknak számított. A húsvéti mellett az őszi, kora téli időszakban a Szent Márton-naptól szentestéig is volt egy böjt, ami mára kikopott. December 24-én ennek megfelelően még böjti ételeket ettek, például mákos gubát vagy bobajkát. 

Sok helyen megtörtént, hogy elmentek az éjféli misére, majd azt követően, miután azok az órák már december 25-re estek, a terített asztalhoz tértek haza, és az éjjeli órán el is kezdődött a lakoma. 

A polgári Ladics családnál 1897-ből egy komplett ünnepi menü leírása is fennmaradt. Előételként nyelvet, disznósajtot, hideg borjút és hideg libamájat fogyasztottak. A főfogás pulyka és savanyú saláta volt, majd diós és mákos tészta került az asztalra. Végül pedig gyümölcs, sajt, tea és teasütemény mellett zárták a falatozást. Érdekesség, hogy a pulyka már 1879-től szerepelt a Ladicsok ünnepi étlapján. 

Gyulát és Békés megyét egyébként különleges népszokások is jellemzik. A lányok például karácsonykor három szem babot tettek a párnájuk alá, egy hámozottat, egy félig hámozottat és egy hámozatlant, éjjel a sötétben, „vakon” pedig az egyiket kidobták a padlóra. Ha a hámozottat, az azt jelentette, hogy szegény férjük lesz, ha a hámozatlant, akkor pedig gazdag. A félig hámozott a köztes anyagi helyzetű férfi felbukkanását jelentette. Különleges szokás volt, hogy az éjféli misén a szebbik nem tagjainak kilencszer kilenc almamagot kellett észrevétlenül választottuk zsebébe csúsztatniuk. Ha ez sikerült, úgy tartották, hogy az illető lesz a férjük. 

Szívesen jótékonykodtak

Szilágyi Sándor elmondta, ebben az időszakban egyértelműen a húsvét számított a legfontosabb ünnepnek, de természetesen kiemelt eseménynek számított a karácsony is. Az előkelők életében a jótékonyság hatalmas szerepet játszott. A kastély urai, mind az Almásyak, mind a Wenckheimek úgy tartották, hogy – amint az őseik, úgy ők is – a vagyon és a rang mellé szolgálatot is kaptak az uralkodótól, éppen ezért kiemelt hangsúlyt fektettek arra, hogy segítsék a nehezebb helyzetben élőket. Ez igaz volt akkor is, amikor az 1930-as években például az Almásy-család anyagi lehetőségei megcsappantak. Csak néhány példa. 1895-ben Almásy Kálmánné a rászoruló családok számára, illetve az uradalmon élőknek pénz-, ruha és élelmiszer-támogatást adott. A téli ruhákra akkoriban nagy szükség volt. Érdekesség, hogy a gyümölcsök egy része pedig a kastély üvegházából származott. Akadt olyan időszak, amikor több mint hétszáz gyermek kapott ajándékot. A kastély egyébként viszi tovább a hagyományokat, idén is csatlakoztak a cipősdoboz-akcióhoz. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a beol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában