Díszes rézveretek, ékszerek készültek Békéscsabán

A tábor utolsó hetére elbontották az udvaron felállított sátrakat, a korábban tapasztalt gyerekzsivaj is megszűnt, helyette a köszörű ütemes hangja töltötte be a termeket. Július végén ugyanis a fémek megmunkálása került a Békés Megyei Népművészeti Egyesület nyári táborának középpontjába. Ottjártamkor a Durkó Mátyás Terembe toppantam elsőként, ahol éppen Szedlják István polírozott egy tarsolylemezt.

– Ez egy saját tervezésű lemez, ami az általam is használt honfoglalás kori motívumokból született. Ez kerül majd rá a bőrtarsolyra – árulta el a rézműves.

A népi iparművész segítségével az ötnapos tábor alatt a résztvevők elsajátíthatták a rézművesség hagyományos és modern szakmai elméletét, illetve gyakorlatát.

Megismerkedhettek a különböző korszakok mintáival, azok szerkesztési és kivitelezési technikáival – tudtuk meg.

A táborozók közben szorgosan pontozták, cizellálták, domborították és poncolták a rézlemezeket. A teremben szétnézve pedig hamar szemet szúrt, mennyi eszköz, szerszám kell ehhez a mesterséghez. – Körülbelül egymázsányi felszerelést használunk a munkához – fűzte hozzá Durkó Mátyás nevetve. Mint mondta, ennek ellenére a lányok körében is népszerű ez a mesterség. – Volt olyan csoportom, ahol a szebbik nem képviselői voltak többségben – mesélte. Ezúttal inkább azonban az ifjabbak jelentkeztek a foglalkozásra. A 11 éves Zétény Iván például egy énekeskönyvre tervezett rézvereten dolgozott. A fiatal fiú barátjával érkezett a táborba.

– Most a virágot készítem, ez fog a hátuljára kerülni. Szerettem volna kipróbálni ezt a mesterséget, mert nagyon érdekelt. Bár a szabadidőmben nem nagyon foglalkoztam eddig ilyesmivel, talán ez most megváltozik – mesélte a kiskamasz, miközben poncolta a virágformájú rézlemezt.

Mellette Molnár László az általa tervezett hajcsat hátulját fejezte be. – Több lányom is van, még nem tudom, ki lesz a gazdája, talán aki gyorsabb lesz – mondta mosolyogva. A csaton kívül egy aprólékosan megmunkált honfoglalás kori süveg csúcsa is az ő keze alatt született meg.– Pár évvel ezelőtt jöttem először a táborba. Valamit csinálni akartam, és ez volt az, ami mindig is érdekelt. Azóta, ha van rá lehetőség, eljövök – részletezte.

A másik teremben ugyancsak rézlemezekkel dolgoztak a résztvevők.

A fémékszer­készítő csoport tagjai az első napokban olyan alaptechnikákkal ismerkedtek meg, mint a poncolás, befoglalás, dróthajlítás, fóliadomborítás.

Mikor már a kezükben érezték ezeket a munkafolyamatokat, nekikezdtek a mindennapokban is hordható ékszereknek. – Az első napokon a dróttal ismerkedtünk, majd a fóliadomborítást gyakoroltuk, amit egy faalapra dolgoztunk rá. Ezt követte a fűrészelés megtapasztalása, a hét második felére pedig már teljes ékszerszettek születtek – ismertette a csoportvezető, Rácz Erika ötvös, népi iparművész, a népművészet ifjú mestere.

Nádasdi Zoltánné másodszorra jelentkezett a táborba. – Mindig tanulok valami új dolgot. A héten fülbevalót, medált és karkötőt is készítettem, most pedig egy keresztmedált tervezek – avatott be minket a lelkes táborozó. Mögötte Salamon Edina egy gyűrűt fűrészelt éppen. A Munkácsy Mihály Múzeum néprajzkutatója elárulta, régi vágya vált valóra azzal, hogy belekóstolhatott az ékszerkészítésbe. – Mindig nagyon érdekelt ez a mesterég, és amikor megláttam, hogy idén indul fémékszerkészítő csoport, nem volt kérdés, hogy jelentkezem rá – fogalmazott a muzeológus.

A tábor fontosságát hangsúlyozták

Szarvas Péter polgármester is kilátogatott a népművészeti egyesület által szervezett táborba. A városvezetőnek Pál Miklósné, az egyesület elnöke mutatta be a foglalkozásokat. – Ez a négyhetes népművészeti tábor is mutatja, hogy az ország számára mennyire fontos az az integráló munka, ami itt zajlik. Örülök, hogy személyesen is megtapasztalhattam az egyesület, az oktatók és persze a képzésben résztvevők elhivatottságát – fogalmazott a polgármester.